*
Türelmetlen vagyok, mégis mindig kések,
Kötött dolgaimtól, bódulatba térek.
Elválnék magamtól, de csak magamban bízok,
Megszerethetnélek, de jött előbb a szítok...
*
Mély nyomás a mellben, sosem voltam jobban.
Békességről papolsz, de nem tudom, hogy van
az ilyesmi másnál, mert nem tanították,
Egyszer újra élek, nem csak papírokká...
*
*
A mágikus pillanat olyan, hogy észreveszed, hogy minden tökéletes. Átlátod az idők és történések valódi lényegét, és elfogadod mindazt ami volt, ami van, és ami lehetséges. Emlékszel a jövőre, a múltat pedig szentnek hiszed és jelenvalónak az értékeit.
A bölcsek kövét, az örök életet és fiatalságot csak türelemmel lehet előállítani, hosszú, hosszú éveken keresztül, de ez a türelem nem mozgás nélküli. Nem hiszek a nihilista, kifinomult mozdulatlanság és a konstans meditáció építő erejében. A mozgás a földi megtestesülés része, de ütemét Isten diktálja. Összhangban lenni tehát azt jelenti, hogy cselekedni, mikor a szív kér rá, és megálljt parancsolni, mikor a test blokkol. A testi fájdalom jelzéseit észre kell venni, és meg kell érteni miért van.
Ne menj oda, ahova nem visz a lábad! Ha meg mennél, próbálj meg szaladni!
Több vagy annál, amit gondolsz!
A jóslás az ösztön művészete, illuzórikus, esztétikus és jelképes!
A küzdés építkezés,
Absztrakt tudatomban,
Idő tartás érdek és
Harc az unalommal.
Játék, hogy miért vagy itt,
“Éltem, amíg vágytam!”
Mágus szavakat tanít
Villámok hadában.
Súgás, de nem gondolat
Megmozgatja testünk,
Boldogság nem pillanat,
Tovább is kell mennünk.
Zizeg minden, elhiszem,
Agyamra megy néha,
Megértette már hitem,
Kell, hogy legyen téma!
Minden tett, hogy élhetek
Lépve vagy betűzve,
Élvezet, mert él vezet
Élményeket gyűjtve.
Lelki testünk nép vezére,
Megkerülhetetlen éke,
Bennem ült le a gonoszság,
Földre huppant, fénybe mosták.
Megtisztít a szenvedésem,
Belső fájdalomban érzem,
Mindent látó harci helyzet,
Küzdelemben fényt emelnek.
Minden érző lélekért él,
Pillanat, és színben élénk
Látásodban nincs több átok,
Szív erényed feltalálod.
*
Amikor túl nagy a szabadság és túl sok a választási lehetőség a boldogulásra, az emberek először szubkultúrákban tömörülnek, majd teljesen elszigetelődnek egymástól, gyakorlatilag megbolondulnak és közös magányban élik le napjaikat, amiben egy pillanatra sem boldogok. Ilyenkor egyeseknek természetes igényévé válik, hogy mások akaratot érvényesítsenek raktuk, és ezzel elkezdjenek visszatérni a közös akarat és írányatás állapotába, ahol biztonság van, közösség és béke.
*
Miközben az emberek folyamatosan egymással viaskodnak, ha egyesével kérdeznénk az egyéneket, kiderülne, hogy valójában mindenki BÉKEPÁRTI! A különbség csak az, hogy míg néhányan a közvetlen környezetükben és életterükben szeretnék ezt elérni, addig mások inkább csak kifelé, vagy globális értelemben, miközben a közvetlen környezetükben (a békéért), folyamatosan viszályt szítanak, megsértődnek és veszekednek!
A bálványok eltörpültek,
Anyaguk satnya műanyag,
Hinni vágyok nagyszerűen,
S megbüntet égi harag.
Erőlködtem jól csinálni,
Szorgalmam volt rendesen,
Tisztességesen kiváncsi,
S vettem titkár jelmezem.
Új szentjeink mind leszóltak,
Nem értem ezt miért teszik,
Szolgálatért megtorolnak,
Bóvli munka kell nekik.
Megpróbáltam megfelelni,
Hisz több nézőpont jó lehet,
Megértően felnevetni,
Mondták ez túl önfeledt.
Nem leszek már elnyomásban,
Hogy játszadozzanak velem,
Cukorkával megkínáltak,
Amit körít könny nyelet.
Mondanék valami misztikusat,
Azt hiszem inni kell hozzá sokat,
Vagy lelki válságban merülni el,
Lehet jobb jelenben derülni fel!
Leszarva előző életeket,
Itt és most jövőről vélekedek!
Nagyon sok okosság gyűlt ma belém,
Gyanús, hogy nem értem én se felét.
Amíg sok tanácsot osztogatok,
Rájöttem, hogy egyre butább vagyok.
Nem gáz, bölcsebb assze' még lehetek,
Jól elszórakozva itt veletek!
Sok időt töltök azzal,
Hogy mindent elfelejtsek,
A múltak éjszakáit,
Mit fellegekbe vertek,
Erdőt látok akkor,
Fut csukott szememben,
Ez nem tudom honnan jött,
El kellene mennem.
Valahol van a fény,
Mit nem szabad még várnom,
Minden boldogságom
Sötétségre váltom,
Kell, hogy megedződjek,
Ez a lét örökség,
Megkérlek titeket,
Hagyjátok ez önkényt!
Úgy látom van valami általános elégedetlenség a világban, aminek a gyökerét nem igazán tudjuk megfogalmazni, hogy honnan ered. Sok mindenre fogunk sok mindent. Például a törvényekre, rendszerre, kevés pénzre, vagy saját rossz szokásainkra, de mindannyian tudjuk, vagy csak sejtjük, ha változik a helyzetünk, vagy megváltozunk, azzal sem oldunk meg mindent. Tudjuk azt is, hogy hiába akarunk gazdagok lenni, a pénztől sem leszünk boldogabb, vagy egészségesebb emberek, és akkor sem érezzük jól magunkat, ha van munkánk, és akkor sem, ha nincs, még abban az esetben sem, ha anyagi gondjaink közben nincsenek. Amíg nincs családunk, gyerekeink, addig az a problémánk, de ha van akkor már az is problémává válik.
Ennek oka véleményem szerint, hogy már nincs elég terünk a világban. Magyarország egy gazdag ország a világ viszonylatban, mégis az a problémánk, hogy miért nem vagyunk Nyugat-Európa, pedig látjuk, hogy se vezet sehova sem a jó lét. Az emberek nagy része ott is elégedetlen és depressziós, vagy éppen drogos. Hiába van pénzünk, nem szülnek gyerekeket, mert a jólét egoistává képzi az embert. Amúgy az egoizmus nem azt jelenti, hogy valaki önmagát szereti, hanem azt, hogy nem képes önmagát szeretni, ezért másokat sem szeret, de mivel képes szeretni önmagát, csak ezt nem látja be, el kezdi kényeztetni önmagát, hátha úgy majd jobb lesz!
Szerintem a problémánk valódi gyökere az, hogy a világ jelenleg olyan irányban fejlődik, ami már nem tartható fenn, de nem is akarunk lemondani róla. Nem akarunk lemondani a jólétről, amit létrehoztunk, de lelkünk mélyén érezzük, hogy ez nem jó. Számomra az lelkiismeretfurdalást okoz, hogy nap mint nap olyan dolgokat kell megvásárolnom, amiket nem akarok, és amiből 2 percen hulladék lesz, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom az egész napomat szelektív hulladékgyűjtéssel tölteni, v zacskómentes boltokat keresgélni, ha vásárolni akarok, de még ez is elég kevés tett lenne ahhoz, hogy ne legyek úgy mond pazarló. Inkább elfogadom azt, hogy nem tehetek róla, és felkészülök rá, hogy közösen megteremtsünk egy új környezettudatos világot.
Úgy gondolom, hogy az EMBER vs. TERMÉSZET harcban nem tud az ember győzni, illetve, ha győznénk is, képtelenek lennénk élni egy természet nélküli világban. Mindenképp a természet fog tehát győzni, csak az a kérdés, hogy életbe hagy-e bennünket vagy sem. Annak érdekébe tehát, hogy megőrizzük a Földünket, tennünk kell valamit a környezetszennyezés és a globalizáció ellen! Leginkább ezt úgy tudjuk, hogy ahogy lehetőségeink engedik (idő, pénz, kedv), támogatjuk mindazt ami természetes, népi, kézműves, nemzeti és lokálpatrióta sajátosság. Elismerve azt, hogy a világ egy színfoltból álló egység, és nem egy globalista, szürke maszlag fogyasztói társadalom. Mindezek a dolgok ön- és emberiségszeretet építenek bennünk, ami megérezteti velünk, hogy hogyan bánjunk a környezetünkkel is. De lényeg az, hogy nem legyen rossz érzésünk amiatt, hogy látszólag rosszul állnak a dolgok! Ha jól gondolkozunk, előbb-utóbb változik a világfelfogása is! ;)
***
Nincsen mit mondanom,
Bolodít megérzés,
Azt hittem tudhatom,
Kölcsönös a féltés.
Gúnyt űztek belőlem
Föld, s égi hatalmak,
Azt hittem teremtek,
De nincs mit akarjak.
Végtelen időkre
Messzire elmegyek,
Nem várnak ott se már
Hűlt helyen elveszek.
Árvának szültetve
Nem voltak társaim,
Küldetést mímelve
Találtam harcaim.
Nincs jobb, mint szolgálni,
Parancsot keresve,
Szenvedély próbálin
Örömbe beesve.
Tudod, mikor meglátlak,
Veled fél leszek,
Magamban meg megszállnak,
A kettős érzetek.
Személyiségem most már,
Veled ötvözött,
Neked pedig nincs ruhád,
Enyémbe költözött.
Hova is mehetnénk így?
Kuckón áthatok,
Nem cserélek, bontok színt,
Bimbó már nem vagyok…!
Mivel előző írásom sok port kavart fel és kérdést felvetett: itt található, bár lájkolták is páran, de sokan egyszerűen csak marhaságnak titulálták, ezért folytatnám érveim kifejtését.
Először is, szó sincs arról, hogy én az alkoholizmust népszerűsíteném! Az alkoholizmus egy olyan függőség, amikor már valakinek részben vagy ténylegesen az alkoholról szól az élete, és nyíván személységzavaros is. Az alkalmi, mérsékelt alkohol fogyasztás más. Akár napi szintű fogyasztó is lehet valaki, az még nem feltétlenül elmebetegség, főleg, ha mellette tevékeny élete van. Hozzáteszem, természetesen minden egyén fűggő, a vélemeny most és a továbbiakban sem részletezei a kivételeket.
Mivel kereszténynek neveltek, én főleg a bor fogyasztást preferálom, az az Újszövetségben és a karolikus liturgiában is szerepel. Számomra ezért egy misztikus ital.
Szóval misztikus! Gyerekkorom óta érdekel a miszticizmus. Előszőr a szentek életén keresztül, később spiritualitással kezdtem foglalkozni, és könyveket olvasni a témában. Szepes Máriá fogalmaz úgy, hogy a spirituális energiáknak két féle ága van, a misztika és a mágia.
A misztika, ami magától történik meg. Ilyen az, amikor egy szentnek, akár sok éves munka és kitartó imátkozás után megnyílik az ég, és látomásai lesznek, vagy egyéb képességei.
A mágia minden olyan tevékenység, amit te szándékosan idézel elő. Meg szoktak különböztetni fekete és fehér mágiát. A fehér mágia az, amikor elsősoban mások érdekében használod az energiát, és soha sem öncélú, és soha sem negatív, sosem akar szándékosan két okozni valakinek, vagy valaminek. Ilyen példáúl a gyógyító képesség, és minden segítő tevékenység. Egy igazi szentnek lehetnek mágikus képességei, de sosem segíthet önmagán és vigyáznia kell, hogy ne használja mások ellen még véletlenül sem az energiáját. Tevékenysége jutalmát misztikus úton kaphatja vissza másoktól, mások szeretete által.
Fekete mágia alkalmazásával szándékosan előnybe akarjuk részesíteni magunkat, saját boldogságunk érdekébe, vagy mások ellen fordulva. Azaz munka nélkül akarunk magasabb szinte jutni. A fű és minden pszihedelikus drog ezért FEKETE MÁGIA mert öncélú!
Ez nem azt jelenti, hogy a drogos élmények nem valódiak bizonyos szinteken, hanem azt, hogy még nincs jogosultságunk erre a tudásra, mert még nincs mögötte annyi szeretet és munka, hogy ilyen dolgokat érezzünk és lássunk! Kihagytunk közben nagyon fontos lépéseket, amiket később nehezebb lesz pótolni. Ezért van az, hogy olyan is előfordúl, hogy valaki egy-néhány használattól is megkattan, akár egy életre is. De hosszabb használatok még nagyobb eséllyel átkódolhatnak át bennünk dolgokat. Persze sokan nem látják be a fű okozta változásokat a személyiségeben, szervezetben és az életvitelben, de természetesen vannak olyanok is aki tudnak differeciálni a valóságos és drogos élményekben. Mondjuk az a kegyetlen, amikor pont egy ilyen ember szoktat rá embereket a fűre, mivel neki jó, és nem szól a fű titkáról, sőt még kíséleti alanyként figyeli "áldozatait". Az ilyen ember olyan mint egy fekete mágus.
Összefoglalva a lényeg az, hogy amíg drogozol valójában egy parkolópályán van a személyiség fejlődésedet illetően, és hiába érzed azt hogy most hatalmasat léptél előre sprirituálisan, utána nagyot koppansz vissza a földre, amikor kiürűl a repülő anyag, és még a fizikai testedet is jócskán kizsigerelted!
Volt, aki arra hivatkozott, hogy azért nem vagyok hiteles, mert csak kívűlröl ítélem meg a dolgot. Hát ez sem igaz! Én pont abba a túlérzékeny csoportba tartozom, akit néhány használat után kiütött a fű, látomásaim, és fizikai blokkóltságom, halál közeli élményeim lettek tőle, meg persze durva hányingerem, pedig biztos vagyok benne, hogy jóféle cuccot adtak a barátaim. Utána persze nem szívtam soha többé, de a hatását még évek elteltével is érzem. Még érzékennyebbé tett spirituálisan, már sokszor zavaróan, és pánikrohamamokra lettem hajlamos, ami a negatív energiák érzékelésének túlreagálása szerintem...
Sajnos elég sok ismerősöm és barátom rendszeres marihuána fogyasztó, így van egy kis tapasztalatom a füvezés személyiség változtató hatásairól. Eleinte azt gondoltam, hogy ez valami személyes elmezavarom következménye, hogy ennyi beszívottal hoz össze a sors, akár párkapcsolati szinten is, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerüen arról van szó, hogy rengetegen füveznek, sajnos!
Szóval, mivel jó pár barátom van és volt közüllük, így hát ismerem az érveiket is, hogy miért jó a fű, és hát persze a szokásos érvük az, hogy az alkohol, sokkál károsabb és pusztítóbb a fűnél!
A fű és az alkohol közti különbségek jelentősek! Sőt, ami azt illeti sok esetben ellentétesek is.
Először is, az alkohol néhány óra múlva kiürűl a szervezetedből, másnap reggel már fáj tőle a fejünk, ami a tisztulási folyamatoknak a jellemzője, ezért kell sok vizet innunk, hogy kimosódjon belőlünk az, ami nem kell. A fű viszont nem ürül ki ilyen hamar! Sokszor évekig benned marad vagy egy megzakkanhatsz tőle, akár néhány szívástól is, ha a szervezeted erre érzékeny. Sokak elmondás szerint a fű másnapja vicces, azaz a fű másnapján még be vagy szívva, csak a 3. napon érzed, hogy valami nagyon nem stimmel, amikor depressziós leszel, és ezt az állapotot csak úgy tudod elviselni, ha újra szívsz! (Ez persze az alkoholnál is meg van, csak ott korábban érzed, hogy szükséged van plusz anyagokra.) Így hát kialakul a folyamatos függőség, ami masszívabb, mint a szociális alapokon nyugvó alkohol függőség, mivel a leszokási folyamat nem egy egyszerű folyamat. Az alkoholról való leszokásnál az is elég, ha megszakítod alkohol ivó barátaiddal a kapcsolatot egy időre, (vagy végleg, ha mondjuk alkohoisták,) amig kritikus szakaszban érzed magad. Az ivásról való leszokás akár egy hónap alatt is végbemehet, úgy hogy már nem lesz csábító, ha melletted isznak mások, de a szívással, nem ilyen egyszerű, főleg hogy nem is kell hozzá közösség, csak díler, azt kell elkerülni! :P Ha évekig folyamatosan, legalább 3 naponta egyszer szívtál, utána még évekig benned maradnak drogozás nyomai, arról nem is beszélve, hogy aki nem szív többet, hónapokon keresztül durván depressziós lehet utána, az életet szürkének és egyhangúnak látja, illetve visszavetheti az illetőt egy csomó mindenben, mert ingerült lesz, ideges, és életunt és akár képtelen lesz emiatt rendesen dolgozni, ami a füvezés alatt ragyogóan ment, így anyagilag is megroggyan, ezért joggal fogja azt gondolni, hogy inkább tovább szív, mert az az egészséges!
Valójában egyáltalán nem egészséges szívni, az egészséges max az ha gyógynövény teákat iszol, vagy jógázol minden reggel, vagy imátkozol és HÁLÁS vagy az életedért, elérsz dolgokat, befejezel egy iskolát, szerelmes leszel, gyermeked születik, stb, és természetes örömérzet keletkezik a szervezetedben, megérdemelt endorfinként. Ez az egészséges! A fű egy idegméreg, ami önmagadtól nem észlelhető elmezavart okoz, csak ha leszoktál akkor láthatod be mikben változatott meg! Az alkohol lehet, hogy ráncosít, öregít, tönkreteszi a májadat, és a memóriádat, de a fű a személyiségedet és a világlátásodat pusztítja. Először azt a részedet teszi töntre, ami belátná, hogy nem kell szívni. Aztán szociális fóbiákat okoz, összeesküvés elméleteket gyárt, és szociopata meg nem értett zseniket csinál az emberekből. Amúgy remek munkaerőt is képez, aki kivállóan tud dolgozni a monotonitásban is jó munkabírással! Csak egy baj van, hogy ezenkívűl másra nem képes. A fű egy kiválló barát, ami egy olyan jó világot épít fel neked, amiben nincs szükséged mellette semmi másra! Nem kell neked szex, párkapcsolat, család és barátok! Minek! Nem szabad ilyenekkel törődni, mert ezek csak érzelmi zűröket okoznak benned, és az érzelmi zűrök stresszt okoznak, a stressz meg egészségtelen! Ugyee?! (Hozzáteszem, hogy a füveseg idővel egyre érzékenyebbé válnak és egyre több hülyeségen megsértődnek, szóval nekik már minden stressz!)
A fű valójában egy antidepresszáns, ami kiegyenesíti az érzelmi hullámokat, de közben plömplöm lesz kívűlről nézve az illető. (Már persze ez egy eltúlzott jelemzés, de relatíve igaz!) Belülről egy füves azt gondolja, hogy olyan mint egy folyó, megy előre, dolgozik, és szellemileg fejlődik! Kívülről nézve nem más mint egy ÁLLÓVÍZ, egyhelyben topog és lassan apad, mert úgye az idő neki is telik, és ő is meg öregszik, akár mennyire is konzervája őt a fű. Az alkoholt ezért tartom sokkal kevébé káros dolognak a fűnél, mert az érzelmekre hat, felszínre hozza az elnyomott érzéseket is bátorságot ad, ezért élményeket, eseményeket indukál és bár konfliktusokat is, de legalább őszinte, emberi és valóságos. És, mint tudjuk, mindannyian egy alkohol ittas éjszaka eredményi vagyunk! :)
Vannak idők, mikor a szavak hazudnak,
Egótól sipákolnak bennem,
Mert új dicsőséget akarnak maguknak,
S kihagynának belőle engem.
Dicsőség nélkül most szó nèlkül maradtam,
Gondolni kell, mégsem nyit szemet,
Napsütés felébredt nálunk a szabadban,
Érzem hogy hív, így ad lét teret.
*
El kell, hogy mondjam, hogy fontosnak tartom, hogy az embereknek legyenek erkölcseik és ne legyenek ateisták. Jó pár helyzetben találkoztam emberekkel, akik látszólag szimpátiát ébresztettek bennem, és a gondolataik abszolút a helyén álltak, ismerték a siker alapvető szabályait, de nagyot kellett bennünk csalódnom. Nem egyszer igenis kárt okoztak nekem, amit később nem tudtam visszakövetelni. A lényeg, hogy hiába voltak okosak, nem voltak erkölcsösek. Önmaguk szempontjából tökélesen igazuk volt, de az indivídum mammonjában éltek, nem tekintettek alázattal az Univerzum felé.
Ezeknek az embereknek az erkölcsük mindig "gumi-erkölcs". Az erkölcs szónak az utóbbi időben megpróbálták ledegradálni az értelmét, de valójában az ember nem tud látszólagos erkölcs nélkül élni. Az erkölcs nem más, mint egy olyan típusú viszonyítási alap, ami az emberi gondolkozást behatárolja és Istent beveszi a rendszerbe. Az erkölcstelen embereknek is szüksége van erkölcsre, de az erkölcsük mindig az adott pillanatot szolgálja. Ezért nevezem gumi-erkölcsnek! Ezek az emberek valójában köpönyegforgatók, mert azt hiszik, hogy csak az a valóság, amit kifelé mutatnak, és mások is látnak. Saját világukat nem kontrollálják, és nincsenek alázattal a létezés iránt.
Visszatérve azokra az emberekre, akikben csalódnom kellett. Mindig azt éreztem, hogy spirituális megérzéseim jó embert talált magának. A földi létezés nem ilyen egyszerű dolog. Ennek a világban nem kell értenünk, hogy Isten nincs itt látszólag, és hogy nem lehet semmilyen spirituális terápiával kibekkelni a földi problémákat. Se meditációval, se füvezéssel, se léböjt kúrákkal nem lehet megoldanunk az életfeladatunkat. Amin át kell esnünk, (csalódások, nehézségek, tévutak), azokon csak cselekedettel tudunk átesni. Ez a világ racionális és látszólag istentelen. De pontosan ezért kellenek az erkölcsök, amiket akár formálhatunk az idők során, de mindig csak alázattal... Ha így élünk egyszer elérhetjük, hogy valóban megtapasztaljuk földi létezés isteni mennyországát! :)
UI: tovább írja és összefoglalva a gondolatokat: ;)
Isten létezését nem kell feltétlenül egy valláshoz kötni. Ő a felsőbb erő, aki feladatokkal bízott meg minket. A földi boldogság és béke küldetéstudat és alázat nélkül nem lehetséges. Freud amúgy "materializálni" akarta Isten, amikor kitalálta a felettes én fogalmát, de igaza volt, hogy van felettes én, csak nem tette hozzá, hogy a felettes énünk, aki Istenhez kapcsolódik. Ha ezt a dolgot nem hisszük, azt gondolhatjuk, hogy bármit megtehetünk az életbe, mert minden jár nekünk, de ez nem így van. Ez erkölcstelenségbe vezet. A boldogságot az hozza, ha megtaláljuk a nekünk szánt feladatot az életünkre, és abban tevékenyek és lelkesek vagyunk.
Alkottam világot, kék volt.
Meglepett benne a fény,
A napfényt nem látta égbolt
Csillagát szórta felém.
Émelygő, bizsergő hajnal
Derengett mindig nekem,
Üldöző túlerő bajban
Nem tört meg könyörtelen.
Megszoktam, hogy fáj a szívem,
És sosem lesz rózsaszín,
Bár jutna hozzád a hírem,
Leesnének könnyeim.
Teremtő vétek a létem,
Hibáim építenek,
Elvetem magam, mert féltem,
S kinőve megértenek.
V
