*
El kell, hogy mondjam, hogy fontosnak tartom, hogy az embereknek legyenek erkölcseik és ne legyenek ateisták. Jó pár helyzetben találkoztam emberekkel, akik látszólag szimpátiát ébresztettek bennem, és a gondolataik abszolút a helyén álltak, ismerték a siker alapvető szabályait, de nagyot kellett bennünk csalódnom. Nem egyszer igenis kárt okoztak nekem, amit később nem tudtam visszakövetelni. A lényeg, hogy hiába voltak okosak, nem voltak erkölcsösek. Önmaguk szempontjából tökélesen igazuk volt, de az indivídum mammonjában éltek, nem tekintettek alázattal az Univerzum felé.
Ezeknek az embereknek az erkölcsük mindig "gumi-erkölcs". Az erkölcs szónak az utóbbi időben megpróbálták ledegradálni az értelmét, de valójában az ember nem tud látszólagos erkölcs nélkül élni. Az erkölcs nem más, mint egy olyan típusú viszonyítási alap, ami az emberi gondolkozást behatárolja és Istent beveszi a rendszerbe. Az erkölcstelen embereknek is szüksége van erkölcsre, de az erkölcsük mindig az adott pillanatot szolgálja. Ezért nevezem gumi-erkölcsnek! Ezek az emberek valójában köpönyegforgatók, mert azt hiszik, hogy csak az a valóság, amit kifelé mutatnak, és mások is látnak. Saját világukat nem kontrollálják, és nincsenek alázattal a létezés iránt.
Visszatérve azokra az emberekre, akikben csalódnom kellett. Mindig azt éreztem, hogy spirituális megérzéseim jó embert talált magának. A földi létezés nem ilyen egyszerű dolog. Ennek a világban nem kell értenünk, hogy Isten nincs itt látszólag, és hogy nem lehet semmilyen spirituális terápiával kibekkelni a földi problémákat. Se meditációval, se füvezéssel, se léböjt kúrákkal nem lehet megoldanunk az életfeladatunkat. Amin át kell esnünk, (csalódások, nehézségek, tévutak), azokon csak cselekedettel tudunk átesni. Ez a világ racionális és látszólag istentelen. De pontosan ezért kellenek az erkölcsök, amiket akár formálhatunk az idők során, de mindig csak alázattal... Ha így élünk egyszer elérhetjük, hogy valóban megtapasztaljuk földi létezés isteni mennyországát! :)
UI: tovább írja és összefoglalva a gondolatokat: ;)
Isten létezését nem kell feltétlenül egy valláshoz kötni. Ő a felsőbb erő, aki feladatokkal bízott meg minket. A földi boldogság és béke küldetéstudat és alázat nélkül nem lehetséges. Freud amúgy "materializálni" akarta Isten, amikor kitalálta a felettes én fogalmát, de igaza volt, hogy van felettes én, csak nem tette hozzá, hogy a felettes énünk, aki Istenhez kapcsolódik. Ha ezt a dolgot nem hisszük, azt gondolhatjuk, hogy bármit megtehetünk az életbe, mert minden jár nekünk, de ez nem így van. Ez erkölcstelenségbe vezet. A boldogságot az hozza, ha megtaláljuk a nekünk szánt feladatot az életünkre, és abban tevékenyek és lelkesek vagyunk.
