Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Hideg láz

2019.07.02. 01:11 csorbacsillag

Lázasan hallani is fájt a boldogságról, 
Sötét tónusok meghosszabbítják az életet,
Tudatom percek alatt évezredet lángolt,
Mégis azért sírtam, hogy más közben élhetett. 

Ekkor egy lélek részem szakadt le a mélybe,
Mint csecsemő korban, sírástól elgyötörten,
Nem tudok már bízni, és boldogságot féltve
Jószándékú vágyért is csak megköveznek.

Szólj hozzá!

Címkék: vers beteg halál éhség bánat szomorú szeretet baj érzés láz hiányzik bánt

Nincsen mit mondanom...

2018.09.02. 14:36 csorbacsillag

img_4738.JPG

***

Nincsen mit mondanom,
Bolodít megérzés,
Azt hittem tudhatom,
Kölcsönös a féltés.

Gúnyt űztek belőlem
Föld, s égi hatalmak,
Azt hittem teremtek,
De nincs mit akarjak.

Végtelen időkre
Messzire elmegyek,
Nem várnak ott se már
Hűlt helyen elveszek.

Árvának szültetve
Nem voltak társaim,
Küldetést mímelve
Találtam harcaim.

Nincs jobb, mint szolgálni,
Parancsot keresve,
Szenvedély próbálin
Örömbe beesve.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers utazás bánat szomorú idő szomorúság egyedül

süti beállítások módosítása