Sok időt töltök azzal,
Hogy mindent elfelejtsek,
A múltak éjszakáit,
Mit fellegekbe vertek,
Erdőt látok akkor,
Fut csukott szememben,
Ez nem tudom honnan jött,
El kellene mennem.
Valahol van a fény,
Mit nem szabad még várnom,
Minden boldogságom
Sötétségre váltom,
Kell, hogy megedződjek,
Ez a lét örökség,
Megkérlek titeket,
Hagyjátok ez önkényt!
