Egy ligetbe szeretünk
2016.09.06. 12:23 csorbacsillag
*Egy ligetbe szerettünk bele,És védve platánfáikat,Emlékszem hány szépnek kezdeteVolt itt, mi lelket átitatMeghatottsággal, hogy közel vanEgy vattacukros gyerekkor,Ha erre járok, mindig jelen van,Mint remény, hogy élni lehet jól. Egy ligetben keresünk helyet,Hol minden egységet éltet,Más vagyok, de egyenlő veled,Így könnyed a torkomig érhet,Bár észben nem értem miért,Más fogalom nálam a normál,De rezgésed érzem, tudom mi tiéd,Tisztellek, hogy természet formál. Egy ligetben lebegünk akárSzerelmesként fiúba, lányba,Ha fák dőlnek, az, mint egy halál,A kedvesé, kit keresve vártam,S halnék utána, de van még apám,Ki elveszve állna lesújtva,Mint dominó sor hullása, ledarálMinket egy erőszak súlya. De nem a halál fáj, hisz az nincs is,A halott fa is tovább él másban,Érzések fájnak, hogy ilyen szintigNem számít a többség vágya,Jogokat temetünk, vagy együttSzeretnénk, hogy legyen városban liget,Mi közel van, ha stresszünk letettük,Legyen még lélegző sziget!*2016.07.11.
Szólj hozzá!
Címkék: politika vers halál gondolat filozófia természet liget öngyilkos elpusztítás
A bejegyzés trackback címe:
https://csorbacsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr411676845
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.