Mi is az, hogy dolgozni? Valami olyan, mint megnyugodni, megnyugtatni a világot, a dolgokat folyamatában látni és a jelenben cselekedni. Azt hiszem semmi köze a melózáshoz. A melózástól félek, görcsbe rándul a gyomrom, és nem tudok mit kezdeni az idővel. A tervezés béklyó, de a tehetetlenség is. A kellemetlen dolgokat is szívből kell cselekedni és alázattal. A félelmek meggátolnak a spontán cselekedetekben. A gondolkozás meggátolja a megérzéseket.

Hogyan alakítsunk ki mégis gondolatokat? Korlátozzuk saját magunk túlhajtásait, túlburjánzásait? És mi történik, ha csalódunk önmagunkban? Az első, amit meg kell tenni, megbocsájtani a hibáinkat. A veszteségek nem számítanak, ne lövelljük bele magunkat, az is a mi részünk, azt is ajándékként kaptuk. Azt szoktam mondani, "csodálatos, amiért sérült". A veszteségek, még az értelmetlen veszteségek is csupán próbatételek, ha felül emelkedünk rajtuk, megszabadulunk a veszteség érzéstől.

Mi is az a szerelem? Egyesek szerint nem létezik kölcsönös módon, idea, amit csak magunkban alakítunk ki, amúgy meg csak egy fajfenntartási ösztön. Én azt mondom, az ideák egy valós szerelmet éreztethetnek meg veled, de csak akkor, ha a lelked már lerótta a maga karmáit, és Istennel együtt gondolkozol, illetve, ha valóban szeretnél hűségben élni valakivel, mert ha nem, a szerelem bármi lehet, a szenvedély, a szex, a szépség iránt vágy, a munka éhség. Egy párkapcsolat nem tarthat örökké, ha az csak a szexre, vagy a család építésre alapszik, annak szövetségnek kell lennie egymással és Istennel.