Csorba Csillag

A világból azt veszed észre, amit észre akarsz venni, és/vagy benned is megvan. Azért látunk olyan sokfélét, mert az a sokféle mind mi vagyunk. Még az a tett is a tied, amit sosem tettél meg, mert ez a mi közös és csodálatos emberségünk. Csak arról mondhatjuk, hogy nem vagyunk, amit tényleg nem veszünk észre, nem is tudnánk megnézni, meglátni. A rendszer az agyunkban van, és mindenkinek más rendszer van a fejémen, mint egy zene, dallam, ahogy Babits Mihály bácsi írta:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

Hát jó, muszáj volt ezzel a közhellyel kezdenem, de hiszem, hogy a közhelyeknek igenis van értékük, és időről időre fel kell őket újítani, meg kell említeni, és ahogy a jó tudós sosem elégszik meg, kísérletezni kell velük. Pszichológia tény, ha egy emberről sokan sokat mondanak valamit, akkor az előbb-utóbb meg is fog történni, ha még nem történt meg titokban. Ezért mindenkit óvva intek attól, hogy másokat óvva intsen! Semmi értelme az előzetes félelem beültetésekre másokba, ugyanis az egyetlen dolog, ami igazán rossznak mondható ebben a földi világban, az a FÉLELEM. Ismeritek a hályog kovács esetét? Amíg nem tudta, hogy félnie kell a szemműtéttől amit mindenféle tanulás nélkül csinált, sok embernek adta vissza az éleslátását, de miután felvilágosították, hogy az mennyire veszélyes, félni kezdett, és soha többé nem mert szemhez nyúlni. Az embereknek maradt a szürkehányog a szemükön. Hát így vagyunk a látással, a meglátással is!

Azt gondoltam, hogy rövid pszichológiai jellemzéseket fogok írni ezentúl kis világunkról. Kezdjük a pszichopátiával holnap reggel nyolctól!