Szende Tünde egy nap elhatározta, hogy ezentúl naplóba fogja fogalani a semmit.
Fejemben folyamatosan írok. - kezdte a gondolatait. - Folyamatosan írom az életemet, bár büszkeségnek tartom, hogy papírra vessek mindent. Nem azért élek, hogy mások majd nyalogassanak ezért, hogy „Jajj Kedves Tünde... (mosoly, mosoly) Ó Te milyen mély vagy, és milyen sok mindent megéltél már! (Heheheheee) ...Igaz, csak a fejedben!” Nem baj, nem baj! Így van, a dolgoknak így van értelme, az életem így szép! Hahh, főleg, hogy még semmit sem írtam! De legalább élvezem, és Isten is így szeret. Na igen, a szenvedésről akartam írni, mert az hogy szenvedek az senki másra nem tartozik, de legalább élvezem és boldogít! (Mivel senki másra nem tartozik, ezért gyorsan írok is róla! Értelemszerüen, értelemszerüen...!!!) Minden tündér célom, hogy segítsem az embereket, hogy a boldogsághoz vezessem őket! (Na igen, olyan boldogsághoz, amilyen bennem is van, mosoly,mosoly!) Ez a segítség meg nem az, hogy veregetem a hátukat! Én csak abban tudok (tudnék) segíteni másoknak, hogy megtanítsam nekik elfogadni az életet, életként! Szóval nincs ilyen, hogy jó meg rossz... (Talán még a bűntudat sem... haha ezt a dolgot mindig is ignoráltam, feltéve hogy semmit sem kell megbánnom, és a bűntudatnak erősen káros hatásai vannak az előbbrejutásban! Mosoly, mosoly, víííííígyoooor. Teljesen szükségtelen, sosem gyűlöltem senkit, na ha meg igen, hát jó kis tanulság volt, így kellett lennie! Pikk-pakk-punktum) Vagy tudsz élni a szeretet energiáival, szeretve még a szenvedést is, vagy csak szenvedsz... ééés gyűűűlőőőőősssssssssz!!! 
Most már megértettem, hogy béna vagyok az életben, példáúl elbaszom a kitöltendő nyomtatványokat, elejtem az utcán kesztyűmet, és a példáult még mindig példáúlnak írom, de még ez is jó! (Olyan vicces, hehe, mososososososososoooly) Amúgy meg próbáltam sietettni a dolgok mihamarabb bekövetkezését, de ahogy erölködtem, úgy taszítottam el magamtól a boldogságot, és amint megtanultam elfogadni mindent életként, úgy teljesültek a vágyaim! De vágyni, csak azért is VÁGYOK! - fejezte be gondolatait Szende Tünde, mert szerinte, vágyni+harcolni+szeretni=boldogság. Mosoly, mosoly, mosoly.
Mosoly napló
2010.12.17. 04:39 csorbacsillag
Szólj hozzá!
Címkék: élet komoly gondolat hír filozófia boldogság napló energia állapot őszinteség gondolkodni szende tünde
Lepényhalál!
2010.05.22. 20:51 csorbacsillag
A kis tündér lányok láthatatlanul élnek, de mégis, milyen furcsa, hogy ismerik őket. Különböző formában jelennek meg az emberek előtt. Alakot cserélnek, mosolyognak, hallgatnak, kritizálnak, énekelnek, egyedül vannak. Gyorsan forog az idő velük, és tündér szárnyaikat gyakran váltogatják. A nem létező tündérlét, mesebeli valósága átszellemült szerelmes tekintetekbe csöppen. Szörnyű. Ez aztán borzalom. Borzong-boldog-borzalom. Miután borzalom fürdőt vettek a tündérek, kipihenten mennek tovább.
Kinyírhatatlanok.
Általában idegesítők tudnak lenni, ezért aztán néhányan fejbe vágják őket. De tény, hogy ezzel sem érnek el semmit, sőt a tündérek annyira megszerették már a fejbepüfölés érzését, hogy fél éve feltaláltak egy fejbevágós táncot. Egy nemzetközi tündérkonferencián dolgoztak ki ezt az egyedülálló tánctechnikát, amit csak és kizárólag „tündérbelehaláskor” lehet elvégezni. Találmányuk tehát, az „önpusztítás” egyik kiváló eszköze, és minden kétséget kizáróan szenzációs találmány, de alkalmazása sok tanulást vehet igénybe. Idáig csupán egy tündér, név szerint Való Viola, próbálkozott meg ezzel az emberpróbáló feladattal. (Itt kell megemlítenem, mint az Elfogult HírporTÁL oszlopostagja és önelégült cikkírója, mert nem állhatom meg, hogy kedvenc témámba, a nyelvelésetbe bele ne bonyolódjak, a Való egy finnugrás eredetű név! A tündérnő csak álcázási okok miatt használja saját ősi, eredeti, (valódi) nevét, hogy nehogy ráismerjenek, de ennek bonyolultsága csak rendkívül egyszerű okokra vezethető vissza.)
Való Viola tehát hátraszaltó közben nem rakta ki a kezét, és, ééés… Sajnos felsült vele. Túlélte. Fejebúbjának első harmadával érintkezett a földdel, és szemében hiába látott csillagokat, nem történt vele semmi. Ezután még többször próbálkozott a kísérlettel, de mindezidáig sikertelenül. Jelenleg ő tartja a fejreesésbe meghalás sikertelen kisérleteinek világrekordját. A tanulságról meg maga a tündérnő vall internetes naplójában (http://valoviola.csorbablog.hú.ha) ebből idézünk most pár sort:
„Sosem szabad feladni, mert mindig a lepényhal megy utoljára. Egy lepényhal mindig jön utánam. Látom, érzem. A lepénytelenség szörnyű érzés. Ezért van nálam mindig lepény. A sült lepény a legfinomabb! Ha lepényhalat eszel, legyél jó kedvű, énekelj, mert bizony a lepényhal hall! A lelkem is hal... hall-oké, Való Viola vagyok, és nem és nem halakszom senkire haldoklásom miatt! Értitek? Neeeeeem halakszok! (Hagyjatok békán már! Anyucikátok!) Azt hallottam, felfogok kerülni a sikertelenségi listára. Éljen! Éljen! Azt hiszem volt értelme élni, mert mindig van lepény!. …És újabb és újabb lepények vannak!”
Szólj hozzá!
Címkék: halál hír fájdalom éhség őrült hal tündér bonyolúlt fájni fog
