Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Nyugvó fény

2009.11.25. 11:15 csorbacsillag

***

Mennyei napsütésben tisztán kék vagyok,
S az elsodró reményben megnyugodhatok.
Szépséges halk derengés élni nem tanít,
Émelygő végtelenként szemembe vakít.

Torzuló álmaiban, lassan borzadok,
Szívesen felkavarnám e híg vízlapot.
Isten látó szemének nyugtát kedvelem,
Várom, hogy újra nyúljál hozzám kedvesem.

Tudom, hogy ott távol vagy, hol a nap sötét,
S eszményi éjszakádat nem köszöntöm én.
De múló a pillanat és sík vizű a lét,
Forr bennem lent nyugtalan, ami fent alél.

Igen, igen akarom, hogy belém merülj,
Nem csábít a hatalom, csak hogy ne kerülj.
Önmagadból váradat megépíteném,
Folyó leszek, áradat, s nyugvó fényed én.

A képért köszönet Esztergár-Kiss Dominak! :)

Szólj hozzá!

Címkék: vers víz csöpögős romantika kép vers

Sírvers

2009.11.10. 06:35 csorbacsillag

***

Meghaltam tizenöt évesen,
Nem ölelt csókolt kedvesem édesen.
Meghaltam én, haltam az életért,
Mint nem kaptam meg földön a szépekért.

Zord ez a táj, nem kell a szépe se,
Inkább kell sötétlő éjjele,
Furcsa de szép édese fájdalom,
Mit szívembe szúr e földi ártalom.

***

 

Ez jóóóóóó! Akkor is, ha nem tudjátok miért! Csak kérjetek és előadom! :)
Majd tudni fogjátok!!!

Szólj hozzá!

Címkék: vers halál halott

November

2009.11.06. 10:55 csorbacsillag

November van, és mégis szeretlek,
Amint didergőn elmélázva reszket
A kis juharlevél,
Mit fúj tovább a szél,
És boldog, mint kit eltemettek.

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra! 

Ősszín szemem hajammal takartam,
Kaparós már torkomban a dallam,
Utam kis cipőmben,
Szétfagyott erőmben,
Még jó, hogy vélt tűzön ballagok!

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!

Hídra jártam nézni, ahogy esnek,
Vízlelkű öngyilkos esőcseppek,
Könnyebb nekik árban,
És békém találtam
Célomhoz, mert dúsan reszketek.

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!

Buszmegállóban tanultunk sírni,
Ott álltunk akkor… félek leírni.
Könny fakadt szemedből,
A hideg szelektől,
Elhaló érzelmet facsarva.

Szeretlek November,
Te szememben nem ember,
S hóviharban állva
Is gondolok a nyárra!
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal érzelem ősz

Sejtem

2009.10.21. 13:29 csorbacsillag

*

Kicsi vagy, sok van belőled,
Ha te nem vagy, nem vagyok,
Engem szolgálsz, de nagyobban,
Te egészen én vagyok.

Elaprózott testem része,
Elaprózod szívemet,
Én egészben mit sem sejtem,
Részeimben lelkemet.

Sejthetem az énemet, mert,
Sejthetem mit is teszek,
Bár nem ismerem sejtenként,
Kiserkenő véremet.

Sejtés egész életen át,
Minden sejtelem csoda,
Én vagyok egy emberi lény,
S mi a lényemnek oka?

Sejtjeim testemben vannak,
Lelkem is egy sejtelem,
Mi az, ami összefogja,
Oly bonyolult életem?

Nincs más indok, ok csak egy van,
Nem a földi értelem,
Miért érti, amit nem tud,
Sejtünk csupa érzelem.

*
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers élet

Herceghez

2009.09.30. 12:41 csorbacsillag

Tudja Herceg,
Most csak henceg!
Hiszi csak milyen vagyok!
„Kedves kislány”-mondatod,
Mert arcomon kis pír ragyog,
De nem ismerhet legbelül,
Vadvirágot rejt-e tüll!
És létem nem csak élvezet,
Vad szenvedélyt képzelek,
Látva minden részletet,
Ön ezt nem is sejtheti,
De combom kissé perzseli
Ez alkalomnak percei.
Szemébe nem is nézhetek
Igen csak veszélyesek,
Ugye nem játszik velem?
Hmm…. milyen lehet meztelen?
Vetkőztettne esztelen?
Nem kell ez a nyálas bók,
Gavallérként kézre csók,
Uncsi ez az etikett,
Engem ez nem segített
Ahhoz, hogy boldog legyek
Csak felszínes emberek
Érezhetik ezt jónak,
Ez kell minden egónak,
S képzeli, hogy szeretik,
Pedig mások megvetik!
Mondja maga is ilyen?
Akkor nem is kell nekem!
Talán ne is beszéljünk,
Meg hogy eszmét cseréljünk?
Arról hogy mit írt Platon?
Inkább élnék én vadon.
De gondolatom leplezem,
Na engedje már el kezem!

(Evelinnek köszönöm a képet!)

2 komment

Címkék: vers gondolat hoppá kép vers

Mint a csúnya albatrosz fióka...

2009.09.28. 01:01 csorbacsillag

Mint a csúnya albatrosz fióka,
Ki szárny szegve élt parton mióta
emésztve szülei
erényét, s bünteti
őket, mert kell neki… az út,
hol keltheti a bút,
mi csókba szorult,
szem-be-komorult,
Nem tudva, hogy kiderül,
Lidérc dactól menekül,
S vert anyjától kirepül,

Szerette őket egyedül,
Végtelenül.

Sebekből égő egyszerű szent vallomás,
Nem lesz ez érett nagyszellemű alkotás,
Csak transzban látott látomás
Fejemben kínzó rút öröm,
Torkomat vízzel öntözöm,
Mert ezt kívánja ösztönöm,
Ledobva mézes köntösöm,
Mert nem vagyok kedves, nem vagyok szép,
Látva leszek én a tiéd,
Merőben új, merőben álnok,
Tétlen szívvel eléd állok.

Nihilbe írás, elég a szó,
Stílustalan hal a való,
Siket siker,
Visz el! Sugallsz,
Céltalanul égő kudarc!

Albatrosz lány volt légben,
Csillagokra nézve szépen,
De hazudtatok!
Hazudtatok!
Hazudtatok,
Nékem.
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers albatrosz

Kőkerítés a Létezés utca 11-ben

2009.09.22. 11:28 csorbacsillag

Köveket raktak egymásra köröttem,
A város köré, mi embereket gyűjt,
Mélyében szavak mardosnak, miközben
Rabságom égve, csak kapukat került.

Hiába volt az megértve és nyitva
Szabadba, mégis korláttal övezte
Lépcső a mélybe kínálkozik itt ma,
Égő kételyként a sírba születve.

Nem nekem épült, építetve majd másnak
Kell ez majd lenge boldogságot hozva,
Enyém csak sebző láthatatlan rácsnak
Álcázva fénylik, az Istent zokogva.

Ennyi a titkom, és sziklás a métely,
Mit most desszertként nyelek le a mennyben,
Szunnyadva kövön, és vízzel egy tégely
Éltet erőtlen, ha szomjazom szennyben.

(A képet J. A. barátnőmtől kaptam! :) Küldhettek még képeket!)

2 komment

Címkék: vers érzelem fájdalom szomorú életérzés egyedül kép vers

Fekete álmok, fekete vágyak

2009.09.21. 13:01 csorbacsillag

Fekete álmok, fekete vágyak,
Fekete lovon vágtató tájak,
Ott voltam én is,
Ott voltam mégis,
Eszembe ötlött lehetne szép is,
Nem csak szeméttel
fegyverzett kéjjel,
Lehetne élő szeretve éjjel,
Fekete hajnal,
Fekete hajjal
befedve némán, fekete bajjal
emésztve félve,
Elégve élve,
Örökre éjbe
kerülve végre.

*

Szólj hozzá!

Címkék: vers vágy

Sötét lélek

2009.09.15. 21:15 csorbacsillag

sotetlelek.jpgKönyörületért könyörgött
Sötétségben létezett,
Megmérgezett életet
Szövött magának mód fölött.

Elvetemült vágyak útján,
Önmarcangolásban élt,
Vakszemeit szánva még,
Segíteném én, ha tudnám.

Botorkált a vak homályban
Fogaskerekek között,
Magára sebet kötött
Átzokogva éjszakákat.

Kiszívott vérben keresve
Nem találta kéje meg,
Amit léhán élvezett,
Egyszer másikat szeretve.

Szennyes álomban heverve,
Fájdalomtól éhesen,
Néha híg erényesen
Jót akart, hitet temetve.

*

Szólj hozzá!

Címkék: vers horror halál fájdalom életérzés halott szomorúság szokatlan kép vers

Szívem

2009.09.14. 18:31 csorbacsillag

Vonagló vonalad vonz, mikor
Képed kerül elém,
Szíved még sem enyém!

Képedet megkapom, de nekem
Ez így nem is elég,
Mert szíved még nem enyém!

Érzem, hogy kellene szép hasad,
Bár enyém is kemény,
De szíved mégsem enyém!

Bőrödet boncoló képzelet,
Mélyre nézne beléd,
Csak szíved még nem enyém!

Véresen szaggat az izgalom,
Látva tüdőd, s veséd,
Most szíved kerül elém!

Látva a sorsodat, szellemed,
Szívem szakadna, szegény!
Csak szívem már nem enyém.
 

(Küldjetek képeket, írok hozzá verset!)

Szólj hozzá!

Címkék: vers komoly vágy képzelet elpusztítás kép vers

Holdtölte

2009.09.10. 23:38 csorbacsillag


12047539_10207707625705928_1585608825_n.jpg

Holdtöltelátó lánynak
Négy napja telve már
A Hold, és vágyva várja
Árnyát, kit szíve lát.

Ismerve álmát régen,
A lényt, kit ő teremt,
S csókokba csuklik, mélyen
Merész reményeken.

Halva és hullva, Holdnak
Arcába lát szemet,
Mélán eszmélve holnap
Sír, csak, hogy nem lehet.

Nagy céljait a Holdon
Szeretné vívni már,
Naivul volt csak boldog,
Szeme harcért kiált!

Sötétre vágyna végre,
S megélve éjszaka,
Szomjas szép szenvedélybe
Bódítja ősz szaga.

 * 

4 komment

Címkék: vers csöpögős romantika

Viola és Ula

2009.09.03. 13:31 csorbacsillag

Viola mindennap láthatja a tengert,
Szaladgál és ugrál, néha homokot nyel,
Ebben a világban látott olyan napot,
Mikor nem láthatták Anyuval a Napot.

Ula boldog gyermek, szereti a málnát,
Hogyha megkívánja, puszilja mamáját.
Ha nyaralni mennek, nem öltöznek nagyon,
A nyári sapkában milyen jó a napon!

Egyik nap Uláék tengerpartra érnek,
Ő gumicsizmában kis vizekbe lépked,
Ula úgy gondolta, sokat tud a létről,
Viola kiáltott: „Gyere le az égből!”

Az ég és a tenger összefolyik távol,
Nagy titkokat vékony horizont határol,
Ula után menve, kicsi vízbe esve,
Violát nem látják, se reggel, se este.

A két kicsi lányka most az égben pancsol,
Mindkettő egy messzi végtelenre gondol,
Ugye, hogy meleg van?- kérdezi Viola,
Bizony, jó nyaralni! - válaszolja Ula.
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers halál nyár képzelet kép vers

Szeptember elseje

2009.09.01. 18:44 csorbacsillag

***

Nyomasztó emlékek dermesztnek,
Halk szelek és fájó napsütés,
Hiszen még nyár lenne, én nem megyek,
Nem kell e megkötés.

Gyűlölt nap volt, félelem ittas,
Füzetek és friss könyvek szaga,
El sem akarod hinni, hogy már itt van,
Úgy mennék már haza!

Intő szavak, és borzadok mástól,
Már neki bekötött füzete van?
Jajj, jajj! Ne haljak tanulásról,
Nálam ilyen nem lesz soha!

Néhány napja még szabadon mászkáltam,
Fürdőruhában, és vizes volt hajam,
Kétségbeesve a napokat számláltam,
Miért lopják el a nyaram?

Milyen jó, hogy immár nem félek-e naptól,
Hétkor sem kelek többé soha,
Szépen, csendben, lassan, ha sötét lesz már hattól,
Majd vár az iskola!
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers most iskola

Morgássy Mórika

2009.07.26. 16:23 csorbacsillag

MI.

Morgássy Mórika, mondja monológját,
Mitől mennyi marha más, mélabúba ment már.

Mégis még mennyien, merülnek múlásba,
Meredek mezsgyéin, mulatnak „moll” mának.

Mond mire még? Mérgező, mániás merészség,
Mi metilén modorában, még minket metél még.

Morgássy Mórika, már múltban megmondta,
Mennyei, métely mérget, mondunk mi magyarnak.

(Úgysem értitek, úgysem értitek...tudom. ÁÁÁ!)

Szólj hozzá!

Címkék: vers magyar komoly állapot

Lég leány dala

2009.07.18. 00:56 csorbacsillag

Szólj hozzá!

Címkék: vers szenvedély képzelet csöpögős romantika

A tükörnek.

2009.07.11. 23:37 csorbacsillag

Szeretném mondani, s nem jön ki a számon,
Hogy reményben járnék, pedig nem találom,
Mit bírni kell a létben, és a szerelemben,
De nincs nekem erőm, széthullik kezemben.

Szeretném találni, megvárni, kiállni,
És éléskamrányi édességgé válni,
Bírni a nehezet, s pihe súllyal szállni,
Álmodni és könnyű valósággá válni.

Csendes éjjel írok, hátha elolvassák,
Barátokra vágyom, hogy időm múlassák,
Szeretném mondani, de nem jön ki a számon,
Rég vérembe zártan fáj már a világom.

***

Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem lélek őszinteség világfájdalom

H hang hanyatlása...

2009.06.15. 23:37 csorbacsillag

t.JPGHibáim

Henyéltem halomban,
Hetekig halottan,
Harácsolva hányszor,
Hol hitem hagyottan.

Halvány hajnalban háltam,
Hűvös harmatra hánytam,
Havas hegyek helyett,
Híg hullámra hágtam.

 *

Szólj hozzá!

Címkék: vers alliteráció

Mosolyország

2009.05.09. 19:34 csorbacsillag

dsc08116.JPGMosolyországban jártam,
Hol rám mosolyogtál,
Sikamlós felhők alatt
Megbabonáztál.

Tudtam, hogy nem lesz,
Soha többé sírás,
Csak mosoly égre írás,
Amikor csak kéred
Szivárványt kérve
Istentől az égre!

Mosolyföldön járva,
Mosoly hegyre hágva,
Mosolyom nem szűnt a teher alatt,
Nehézkesen mászva
Csak kértem csókodat.

Vad mezőkön voltunk
Nagy vihar alatt
Fa alá guggoltunk.
És védve voltam általad,
Betakarva lábamat.

Mosolyföld egy városa,
Szűk utcájú volt,
Üszkösek a házai,
Bajnak is komoly.
Mégis reggel álmosan
Várt ezer mosoly.

Sok mosoly időt töltve ott
Mosoly éhesen.
Mosoly banánt kérek én
Reggel kedvesem!
Mosoly szemed sugarát
Iszom, mint harmatot,
Teát főzhetsz édeset,
Jobbat nem kaphatok!

Mosoly este álmosan
Fejem párnára hullt,
Megőrizd meg álmomat,
Jövő legyen a múlt.

Mint amikor délután,
Buszunk után várva,
Vágyódva a szép után,
Egymásra találva,
Thököly út szegletén,
Reád pillantottam én.
Mosoly lett az élet,
Most Mosolyföldön élek...
 

1 komment

Címkék: vers szépség szerelem reggel boldogság szivárvány

Gyors helyzetjelentés

2009.04.09. 23:39 csorbacsillag

 

 

Torz világban élni, Feleslegen sírni, Átaludni.

 Eltanyázni, fázni, Húsvétkor megállni, Halni, hálni!

Kénytelen, e ténye, Védtelen a vére, "Húsba" vágott!

Harapott hiába, Hiú volt hiány, Füstbe szállott.

Várakozott fázva, Nyári harisnyába, Hő a hormon.

Kedvesen beszélget, Tüntetésbe téved, Ő se volt ott!

***

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers élet érzés

Albatrosz

2009.04.02. 11:25 csorbacsillag

*

Illeg-billeg porban,
Nem találja helyét,
Megszédül, majd újra,
Kitárja a kezét.

Hosszú szárnyaival,
Egekben elrepül,
Hűs vizek felett,
Felhőkön megül.

Albatrosz vagyok,
Albatrosz a szemem,
Csak repülni vágyok,
Csak fel, fel!

*

Szólj hozzá!

Címkék: vers repül albatrosz alkotni

süti beállítások módosítása