Morgássy Mórika, mondja monológját,
Mitől mennyi marha más, mélabúba ment már.
Mégis még mennyien, merülnek múlásba,
Meredek mezsgyéin, mulatnak „moll” mának.
Mond mire még? Mérgező, mániás merészség,
Mi metilén modorában, még minket metél még.
Morgássy Mórika, már múltban megmondta,
Mennyei, métely mérget, mondunk mi magyarnak.
(Úgysem értitek, úgysem értitek...tudom. ÁÁÁ!)
Egy maszületett világraszóló magyar!Ma született, pontosabban 128 évvel ezelőtt. Igen, igen abban a házan lakom, ahol valaha Bartók Béla is. Nem sokáig, de mindez éppen elég volt ahhoz, hogy megemlékezzünk róla... egy hárfával az udvaron... :)
És persze meg is szólalt az a hárfa... Kicsit fáztunk, mégis nagyon-nagyon szép volt, olyan jó volt...! Olyan jó megállni néha, és csak szépet hallgatni, nem rohanni sehova, nem gondolkozni, hogy miért és minek, egyszerűen csak gyönyörködni. Igen, szükségünk van a szépre! A szépre, minek látszólag semmi értéke nincs. Aminek látszólag nincs gyakorlati haszna, de mi emberek tudjuk értékelni a szépet! És nem csak értékelni tudjuk, de szükségünk is van rá...!
Magyar már vagyok, világraszóló még nem, de rajta vagyok a problémán! :D
Álom az életem.
Nyomasztó vagy édes?
Bár játék énnekem,
Az álmok közt rémes.
Álom az életem,
S álomban mondom ezt,
Álomban ébredek,
S álomban alszom el.
Álomban élek én,
És álomban halok,
Álomban írni szép,
Mert én álom vagyok.
Életben álmodok,
S álmodok egy földről,
Világtól búcsúzok,
Lelkeket köszöntök.
