Könyörületért könyörgött
Sötétségben létezett,
Megmérgezett életet
Szövött magának mód fölött.
Elvetemült vágyak útján,
Önmarcangolásban élt,
Vakszemeit szánva még,
Segíteném én, ha tudnám.
Botorkált a vak homályban
Fogaskerekek között,
Magára sebet kötött
Átzokogva éjszakákat.
Kiszívott vérben keresve
Nem találta kéje meg,
Amit léhán élvezett,
Egyszer másikat szeretve.
Szennyes álomban heverve,
Fájdalomtól éhesen,
Néha híg erényesen
Jót akart, hitet temetve.
