Avagy túrós palacsinta virsli helyett...
"Elmentünk a dePresszóba melanKólát inni!" (Nem tudom melyik együttes melyik száma, deee...)
Munkaünnepe. Hát igen, annak aki dolgozik. Én nem, ezért nekem nem is ünnep? Csak szívok, hogy nem tudom macskakaját venni, nem is beszélve az ínstand kávéról.. Persze van aki dolgozik, és most biztos szépen "nyaral" a barátaival valahol a nagy Alföldön. Már ha persze ott van. Ő ugye dolgozik, ő ugye megengedheti magának.
Én persze csak itthon ülök, hogy etessem a macskát, na meg hogy CSINÁLJAK vmit.
Jó-jó, idáig ez semmi más mint egy unalmas önsajnálat... Nem, nem igazából egy reménykeltő esemény szomorú következménye...
Pillagó volt a pillangós házban!
Íme a ház, hol mindez törént. Mármint a korlátja. Tökéletes volt! Szecessziós pillangó szállt meg... majd megszánva engem szívembe költöztette az érzést, amit már majd 8 hónapja nem éreztem...
De először is, nem is vártam semmit attól helytől csak nézem, és rácsodálkoztam a szépségre mitől boldog voltam. Aztán csak ültem, ültem azon a bizonyos helyen, és nem is vártam semmit, magam sem tudtam, hogy miért ülök ott, legszívesebben felpattantam volna és elmentem volna, de éreztem hogy nem tehetem, éreztem hogy kiszolgáltatott vagyok, és csak mély lélegzeteket vettem, hogy oldjam a feszültségemet. Így kell lenni-e ha így történt!-gondoltam, és próbáltam beletörődni "sorsomba". Elvem, hogy minden történik valamiért, főleg ha nem erőlködünk azon, hogy történjen valami. Mert ha nem számítunk semmire, akkor érnek a legnagyobb meglepetések. Ha nem számítunk semmire tudunk örülni, kicsi dolognak is. Persze sokszor érzem hibásnak magam azért, mert mindig arra vágyom, hogy történjen valami...
Sokszor voltak már feleslegesnek tűnő szerelmi fellángolásaim, mint talán mindenkinek. Nem különösebb, de valahogy mindig meg értettem utólag, hogy miért nem jöhet össze a dolog mégsem, sőt a hibákat már akkor tudtam, mikor még reménykedtem a dologban, de vágy olykor mindent elhomályosít...
Van akinek azért kellet egy röpke fellángolás az életébe, hogy rájöjjön, hogy nehéz egy olyan szerelmet pótolni, hol tényleg szeretetve van, és látsztért nem szabad a boldogságot kockáztatni.
Nem is tudom, hogy miért írom mindezt le. Talán nem vagyok egyedül. Talán nem csak én gyártok elméleteket kósza pillangók elsuhanásból itélve... talán nem csak nekem van május elseje, és egyben tavasz... :) Tudok példákat... Júlia a Holdnak vallott szerelmet, de mégis "kihallgatták" titkait. De egy nő sosem vallhat szerelmet, nem is szokásom. Nem is építek légvárakat. Kippukasztom a felhőket, és prepalálom a pillangót... majd felcímkézve, rendszerezve, besorolva berakom a gyűjteményebe.
***
Mosolyországban jártam,
