November van, és mégis szeretlek,
Amint didergőn elmélázva reszket
A kis juharlevél,
Mit fúj tovább a szél,
És boldog, mint kit eltemettek.
Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!
Ősszín szemem hajammal takartam,
Kaparós már torkomban a dallam,
Utam kis cipőmben,
Szétfagyott erőmben,
Még jó, hogy vélt tűzön ballagok!
Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!
Hídra jártam nézni, ahogy esnek,
Vízlelkű öngyilkos esőcseppek,
Könnyebb nekik árban,
És békém találtam
Célomhoz, mert dúsan reszketek.
Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!
Buszmegállóban tanultunk sírni,
Ott álltunk akkor… félek leírni.
Könny fakadt szemedből,
A hideg szelektől,
Elhaló érzelmet facsarva.
Szeretlek November,
Te szememben nem ember,
S hóviharban állva
Is gondolok a nyárra!
