Tudja Herceg,
Most csak henceg!
Hiszi csak milyen vagyok!
„Kedves kislány”-mondatod,
Mert arcomon kis pír ragyog,
De nem ismerhet legbelül,
Vadvirágot rejt-e tüll!
És létem nem csak élvezet,
Vad szenvedélyt képzelek,
Látva minden részletet,
Ön ezt nem is sejtheti,
De combom kissé perzseli
Ez alkalomnak percei.
Szemébe nem is nézhetek
Igen csak veszélyesek,
Ugye nem játszik velem?
Hmm…. milyen lehet meztelen?
Vetkőztettne esztelen?
Nem kell ez a nyálas bók,
Gavallérként kézre csók,
Uncsi ez az etikett,
Engem ez nem segített
Ahhoz, hogy boldog legyek
Csak felszínes emberek
Érezhetik ezt jónak,
Ez kell minden egónak,
S képzeli, hogy szeretik,
Pedig mások megvetik!
Mondja maga is ilyen?
Akkor nem is kell nekem!
Talán ne is beszéljünk,
Meg hogy eszmét cseréljünk?
Arról hogy mit írt Platon?
Inkább élnék én vadon.
De gondolatom leplezem,
Na engedje már el kezem!

(Evelinnek köszönöm a képet!)