Csorba Csillag

"Olyan kedves, aranyosan, kislányosan, amilyen mindig szoktál lenni!

Olyan Júliásan!"

"A mindennapi hasbaszúrásunkat add meg nekünk ma!"

*

Nem kéne most írnom, mivel semmi időm nincs, de nem tudom eldönteni, hogy most hülye vagyok, vagy bátor? A hülye szó nem azonos az őrűlt szóval, mivel az őrűlt nálam egy pozitív értelmű szó, ha csak nem az elmegyógyintézeti őrűltekről van szó, viszont a hülye szó kissé peoratív. Bátor? Azt hittem. De aki még saját problémáit nem tudta megoldani, az miért próbálkozik mások problémájának megoldásával? Lehet, hogy mások problémáját jobban meg tudom oldani mint a sajátomat, de azért mindenre nem vagyok képes. Szeretném, ha engem is megértenének kicsit. Megértenék az én problémáimat is.  "Aki engem akar akarjon is." Legyen bonyolúlt, és mélységesen egyszerű is. Valami hiába bonyolúlt, ha a nagy egészbe maga az unalom... Egyszerű legyen és izgalmas. Látni is lehessen meg ne is. Akár az Okos lány története. Hozzon is, meg ne is. Nem véletlenűl vették el feleségül. Lehet, hogy az a mese a szerelemről szól? Biztos.

Az élet bonyolúlt. Főleg mikor mindent magunkba tartunk. A néma tragédiák világát éljük. Sokszor nem is tudjuk, hogy kik a mai tragédiahősök... A görögöknél mindenki tudta. Oedipusról mindenki tudta, hogy tragédia érte, és bele fog halni. Legalább annyi vigasza volt, hogy együttéreztek vele. A mai közönyben viszont fel se ismerjük a tragédiát. Hát igen, a görögök szerették a nyílvánosságot. Ezért találták ki a demokráciát és színházat. Nem lehetett senkinek se titka. Verseny volt. Vagy megsemmisülsz, vagy felmagasztalódsz. Bizonyos értelemben ez egyszerübb volt. Nyílvánvalóbb. Talán ma is ez van, de nem nyílvánvaló. Bonyolúlt.

Az emberek pedig szeretik a nyílvánvaló dolgokat. Ezért szerették/szeretik az operetteket. Ott ki vannak osztva a szerepek. Nyílvánvaló, hogy a szerelmesek egymáséi lesznek. Pedig évődnek két felvonáson keresztül. Minek?! Hát pedig ez jó. Azért szeretjük. Olyan mint a szivecskébe írt név a falon. Giccs. A giccs olyan valami, olyan alkotás, ami nyílvánvaló. Amin nem lehet elgonolkozni, mert egyértelmű, hogy mit akar jelenteni. Amúgy az operettnek csak a története giccses, maga a zene az nem. A zenét nem is tudom giccsként leképzelni, mert annyira érzelmi műfaj, egy zene mindenkinek mást-mást jelenthet akár.

Amúgy nem értem miért szeretik annyian a giccses dolgokat... Bár néha valami már annyira giccs, hogy jó!:D

De én szeretek gondolkodni!!!!!