A varrógépezet szívemben dorombol,
De én még régi nő vagyok,
Megfogom a tűt saját kezemmel,
Mi lassan áthatol.
Beteges fantáziád kötötte meg az irányt,
Múzsa vagy, az örök szenvedő,
Alávetettemként megszabom, hogy kívánj,
Szúrva vagy csak előkelő.
Varrónő leszek bosszúból miattad,
Nem vagyok gazdag és neves,
Engem már szeretve túl sokan szívattak,
Cérnából most összeáll a rend.
Ígérem jó és irtó lesz világom,
Ne kérdezd milyen hit szerint,
Lényeg az, hogy Istent epedve imádom,
Hogy ordítasz megint.
Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól,
Könnyelműség nem tesz ki könnyeket,
Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol.
Megszokás teremtett mennyeket.
