Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Bosszú érzés

2020.08.27. 13:44 csorbacsillag

118189653_800086267403968_2235816141392469201_n.jpg
***
Szerepet játszok, mert
nem kiálthatom ki
felsebzed a bensőm,
nem merem mutatni,
szó szót követhetne
nem jutunk előre,
beléd köthetek, de
szebb cserélni tőrre.
***
***
Szigorú leszek ma,
parti lesz javában,
borzongok miattad,
égek is de bátran
mindent jobbnak látok
benned, én hibám az,
hogy régen se szóltam,
tűrve, azt aláznak.
*** 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers játék harc szerep fájdalom színésznő állapot áldozat bosszú csalódás belső Alázat

A varrónők nem mindig halnak korán

2017.02.22. 10:22 csorbacsillag


A varrógépezet szívemben dorombol,
De én még régi nő vagyok,
Megfogom a tűt saját kezemmel,
Mi lassan áthatol.

mellretus.jpg

Beteges fantáziád kötötte meg az irányt,
Múzsa vagy, az örök szenvedő,
Alávetettemként megszabom, hogy kívánj,
Szúrva vagy csak előkelő.

Varrónő leszek bosszúból miattad,
Nem vagyok gazdag és neves,
Engem már szeretve túl sokan szívattak,
Cérnából most összeáll a rend.

Ígérem jó és irtó lesz világom,
Ne kérdezd milyen hit szerint,
Lényeg az, hogy Istent epedve imádom,
Hogy ordítasz megint.

Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól,
Könnyelműség nem tesz ki könnyeket,
Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol.
Megszokás teremtett mennyeket.

Szólj hozzá!

Címkék: pusztulás szerelem vér rend szenvedély pusztítás bosszú varrás világfájdalom bánt Vers

süti beállítások módosítása