Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Csak a szabadság már nem jó, más is kell

2020.05.24. 18:23 csorbacsillag

*
Csak szabadság nem jó! Se otthon, se máshol,
Minden jószándékom ellenére látom, 
*
A remeték útját járni nem dicsőség,
Elhivatottságért nem jár már a bőség.
*
Kietlenségemben egyet megtanultam,
Magány helyett legjobb felejteni múltam.
*
Testem még sugárzó, épségesnek látszik,
De belül egy háló, sebekben virágzik.
*
Vázszerkezet vagyok, pozsgás színem vérzés,
Távol én meghalok, nincs bennem több érzés..
*
Beengedem szita testembe a másét,
Így lenne csak csoda, százezrekbe látnék,
*
Sokakat éltetek, s ők éltetnek engem,
Korlátlanságomért boldog felnőtt lettem.
*
img_4869.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: közösség vers halál emlék szabadság boldogság vér érzés seb

A varrónők nem mindig halnak korán

2017.02.22. 10:22 csorbacsillag


A varrógépezet szívemben dorombol,
De én még régi nő vagyok,
Megfogom a tűt saját kezemmel,
Mi lassan áthatol.

mellretus.jpg

Beteges fantáziád kötötte meg az irányt,
Múzsa vagy, az örök szenvedő,
Alávetettemként megszabom, hogy kívánj,
Szúrva vagy csak előkelő.

Varrónő leszek bosszúból miattad,
Nem vagyok gazdag és neves,
Engem már szeretve túl sokan szívattak,
Cérnából most összeáll a rend.

Ígérem jó és irtó lesz világom,
Ne kérdezd milyen hit szerint,
Lényeg az, hogy Istent epedve imádom,
Hogy ordítasz megint.

Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól,
Könnyelműség nem tesz ki könnyeket,
Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol.
Megszokás teremtett mennyeket.

Szólj hozzá!

Címkék: pusztulás szerelem vér rend szenvedély pusztítás bosszú varrás világfájdalom bánt Vers

süti beállítások módosítása