Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)
A varrógépezet szívemben dorombol, De én még régi nő vagyok, Megfogom a tűt saját kezemmel, Mi lassan áthatol.
Beteges fantáziád kötötte meg az irányt, Múzsa vagy, az örök szenvedő, Alávetettemként megszabom, hogy kívánj, Szúrva vagy csak előkelő.
Varrónő leszek bosszúból miattad, Nem vagyok gazdag és neves, Engem már szeretve túl sokan szívattak, Cérnából most összeáll a rend.
Ígérem jó és irtó lesz világom, Ne kérdezd milyen hit szerint, Lényeg az, hogy Istent epedve imádom, Hogy ordítasz megint.
Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól, Könnyelműség nem tesz ki könnyeket, Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol. Megszokás teremtett mennyeket.
Belém sokszor őrültek szerettek. Kik aztán, csak őrülten szerettek. Pedig csak kedves kémnőcske vagyok, a szerelembe titokban halok. Nem történt semmi, én ne is kelljek, nekem se kellesz, nehogy megverjen! Nem akarok mást, mint egy kis megértést, s tudd hogy most, még nem vagyok elég szép.
Ki engem akar, ne haljon örökre, töröljön port szememről röhögve, Akarjon, de ne mint a végzetet, mert erős az nem vagyok, csak kitartok még veled. Az idő, mi így marad, eltelik, jól halad, összetörsz, szétnézel, körbe sok rút kacat, Én vagyok, nem veled, elmúlik majd teled, de helyed már nem leled. Kegyetlen emberek!
A tegnap elég érdekes dolog volt. Először is már reggel megállapítottam, hogy nem "normális" reggelre ébredtem. Ugyanis nem szoktam minden reggel arra ébredni, hogy "Te szemét mocsok, te aljas áruló!..." igen mély "szellemi" tartalmú szöveg gyakorlásába kezdjek, mert hamarosan fel kell mondanom, és mivel ilyet még sosem csinálta, hát így ilyen nap se fog lejönni többet, mert bizony az először csak egyszer történik meg ugyebár!:)
Úgy éreztem már bőgni is tudok, hisz oly mélyen átérzem a probámát, de a bőgésre mégis csak háromnegyed 7 magasságában került sor, mikor is rájöttem mennyire egyedül vagyok! Ó minő téves feltételezés volt, hiszen néhány perc múlva kedődött is... tulajdonképp mi is? ...MINDEN! :D
Lelkesen rohantam le két piásüveget szorongatva, miközben konszolidált párocskák igyekeztek hazafelé a lift előtt. Ó hát igen. MOsolyogva a hátam mögé tettem a kezem...haha! Hát igen valamikor itt kezdődött az átlényegülés TRANSZ állapotba!
Az átmenetet a villamos jelentette. Nem tudom a villamosozásokról mindig olyan mély élményeim vannak! Egyértelműen kijelenthetem, hogy villamoson jobb inni! Nem olyan mint egy busz... egyáltalán nem! Bizonyára szeretünk villamosozni, azért van az mindig, hogy sosem szállunk le róla időben!
Megérkeztünk oda. Végre. Ahova Sör tanárúr hívott minket. (jó mostantól így fogom hívni:D) Pontosabban a lányt hívta, de nem is tudta, hogy bizony itt két MISS KÁOSZ fog megjelenni. Egyátalán nem volt rá felkészülve! Egyátalán fel lehet erre készülni?ÁÁÁ! Nem lehet erre nem!
Három kis "beavalatlan ÁRTATLAN jószágot" is elhozzott magával Sör tanárúr. A "kislányokat". Ígyhát igyekeznünk kellett. Igyekeznünk kellett minnél gyorsabban minél több mindent bemutatni nekik, hogy meddig lehet süllyedni 4-5év alatt!hehe Úgy birom, mikor megpróbálnak kívűlről magukra húzni valami érdekes dolgot, (rózsaszín, kócos haj...stb) de belűl még ooolyaaan kis ááártatlanook!
igen a performansz elkeződött és én már megint olyan furcsán libegős állapotba kerültem, nem is tudom, mindenesetre akkor már az első nagyelőadás meg volt, mikor is igyekezem néhány alkoholra szomjazó művészben mély benyomást tennem, és nagy "művésznőként" viserkednem.
Hát igen Performansz! Ím itt van neketek képben ábrázólva! Még jó hogy a lány le is fotózta, mert ha nem teszi, akkor VÉGKÉPP lemaradtam volna róla, mivel a kezdeténél "véletlenűl" bennragadtam a wc-ben. Na igen mindig ez van, most épp úgy gondoltam, hogy marha jól nézek ki!hííí! (ártatlan és szende tekintet) Ígyhát a káosz lány bőszen fotózásba kezdett, mivel hát kellett rólam épp egy fotó ami a "mai állapototkat" tükrözi! (igen tükrözi, mint a tükör! haha és persze tükör előtt! hahahahahaaa!) Ó persze! Pont így nézek ki most. Ez a kellemesen sápadt arc, pirosra sírt szemek, ólyan tipikúúús! Aki csak ránéz erre a képre nyílván békésen megállapítja, hogy ez a lány nyílváán zakkant. DE csak úgy kellemesen. Kellemesen lökött, kellemesen zilált, kellemesen elviselhetetlen, kellemesen káááóóóósz. Óóááó! Tehát kellemesem performansz!
Performansz. Egy ismerősöm szerint az emberek szeretik végig nézni a pusztulást. Ez igaz. Az emberek kiváncsiak. A primitív emberek bármilyen puszulást végig bírnak nézni, gondoljunk csak a rómaiakra akik szeretek halált és kínzást nézegetni, meg a nem is olyan régi korra, mikor oly népszerűek voltak a kivégzések! Hát pont ezért kellenek a performanszok, hogy "kultúrális" halált nézegessünk! A kivégzés egy új formája! jajj de jóóó!
Jut eszembe kivégzés! Az este során kivégesztem egy pohár bor! Na jó többet is,de az az egy kifejezetten SZÖRNYETHALT! Fogtam a kezemben, és hírtelen megsemmisűlt a földön! Hümmm... aztán "kellemesen" átléptem felette.
Valójában én meg befejezni nem tudok...
Mert még mindig nem beszéltem a kandúr macska nyávogásról, a pörköltről, amit Sör tanárúr tányérjából ettem, a performanszról az utcán, naaaééés az a bizonyos esetünkről, mikor találkoztunk az álványzattal!!!:D hahahahahahahaha....
Lelkesen rohantam le két piásüveget szorongatva, miközben konszolidált párocskák igyekeztek hazafelé a lift előtt. Ó hát igen. MOsolyogva a hátam mögé tettem a kezem...haha! Hát igen valamikor itt kezdődött az átlényegülés TRANSZ állapotba!
Hát igen 
érezni, hogy jó is éreztem magam, miközben én is részese lettem a káosznak. Hogy volt itt minden. Minden, ami jó. Szórakozás, és öröm.