Csorba Csillag

Egyszer egy róka meglátott az erdőben egy farkast. Nyomban üldözőbe vette. A farkas ijedtében felszaladt egy fára. A róka a fa alól udvarolt neki, hogy jöjjön le.
- Gyere le Te szépséges farkas, Te éjszakák üvöltő gyönyöre! Te szépséges karcsú farkas! Gyere le!
- Nem. Nem jövök. Félek tőled. – makacskodott a farkas a fán.
- Tőlem? Hát tőlem nem kell félni, én csak egy róka vagyok!
- De! Na jó, akkor csúnya vagy!
- Hogy lennék már csúnya? – nyájaskodott tovább a róka –Hát nézd meg milyen szép színű a bundám?! Élénk vörös! Sokkal szebb színű ám, mint a Te ócska szürkéd! Teli van élettel, erővel, a nyár színe a szenvedély színe, nem ilyen elha…
- Fújjj!
- Akkor nézd meg a farkamat! Milyen szép vastag és lompos, és nézd itt a farkam vége másmilyen, itt fehér, és nézd, hogy fel tudom borzolni! Nem ám olyan satnya kis farkas farok ez!
- Nem akkor sem! Akkor sem jövök le, fújj!
- Igazán mit csökönyösködsz! – szólt hírtelen, a fa alá lépve a farkas anyukáka – Akarhatsz jobbat ilyen kérlelőnél? A rókabunda nekem is ínyemre való! Igazán mit akarsz? Nagyon jó parti lenne!
- Farkast akarok! Farkast! Olyat mint én! Farkast! Egy szép farkas fiút. Fehér pofikával, világos szemekkel és fekete kontúrral a szeme körül. Na és persze cirmos bundával és hosszú vékony lábakkal, ja és legyen cirmos a mellső lába, az olyan szexi. És gyönyörű hangon fog üvölteni nekem. És nem csak nekem, az egész erdő csodálni és hallani fogja a hangját!
- Na ne bolondozz már édes kis lányom ilyen farkas nincs is. Kevés a farkas, nem tudtad? Gazdasági vállság van. Kihalandó faj. Farkas infláció.
- De… én… farkas…
- Ez sajnos családi vonás náluk. – szólt a rókának, a bokorból előmerészkedve, fontoskodva és baráti hangvételben a nyuszi. – Emlékszem, már a nagyapja is farkas volt!
- Csakugyan? – csodálkozott a róka. – Ebben az esetben inkább lemondok róla. Most jut csak eszembe, ehetek mást is vacsorára. - és mélyen a nyuszi szemébe nézett.