Ez volt az utolsó kép.

Ugyanaz a tér, ugyanaz a buszmegálló, ugyanazok a fák. Emberek és Szent Anna... Szokatlanul ugyanaz...

Azt hiszem lefekszem...

*

Elhagyottan

Ó, miért, hogy nem érzek semmi,
Ó, miért, hogy nem érzek semmi,
Pedig szerettél kedves barát.

Ó miért, felejtesz ennyit,
Ó miért, felejtesz ennyit,
Pedig voltál velem vidám.

Ó miért, nem érek ennyit,
Ó miért, nem érek ennyit,
Hogy keressél meg ezután.

2001.

Hogy írjunk blogot?

Megkérdezték már, hogy honnan az ihlet. Hogy, hogy lehet jó blogot írni. Persze olyan valaki kérdezett ilyet aki maga is blogot ír... A válasz nem tudom.

Amúgy meg szerintem a blog olvasók 99,9% aki maga nem ír blogot, az egy cseppet sem kiváncsi, arra, hogy hogy írnak mások blogot. Csak arra kiváncsiak, hogy valami kellemeset és frisset, szórakoztatót és szellemeset olvassanak. Bezony! :D Mellesleg nem is kell tudniuk, hogy hogyan készül egy bejegyzés! Kit érdekel mit csinálok én akkor. Kit érdekel mit gondolok.  Kit érdekel ki vagyok... Kit érdekel! Kit érdelek! Kit érdekel! Legalábbis engem biztos nem ez érdekelne... Mármint nem érdekelne az, hogy mivel és hogyan szenvedek nap mint nap...

Persze, ha például olyan dolgokról tudunk írni, amik valamilyen formában mindenkivel előfordulnak, akkor az az érdekes benne, hogy milyen megvilágításba tesszük... És hogy tudjuk frappánsá tenni... meg persze szemléletessé! Mert amúgy megsúgom, a blog olvasók nagy része nem szeret olvasni! :D Ez az, kiváncsiak, aztán eltereli a figyelmüket valami más... Tehát csak olyat lennne érdemes írni, ami leköti a figyelmüket, ráadásul lehetőség szerint még illusztrálva is van! Bizony, Bizony! A szegény blog olvasókat nagyon sokkolja a sok betű látványaaa! Ó szegénykék! Nagyon sajnálom őket, úgyhogy megigérem hamarosan be is fejezem ezen bejegyzésemet, nehogy elfárdjanak, persze csak azon esetben, ha egyátalán idáig eljutottak az olvasásban...

Hát igen.

"Sétál az utcán a szende kisleány..."

És jobbra néz...

Majd balra...

Majd látva a helyzetet, zenét hallgatva, és maga elé nézve tovább sétált... Egy kedves gárdista bácsi gülüszemmekkel tekintett rá, a kislány meg visszamosolyo- gott, de a bácsi nem visszonozta a mosolyt... :( Szemben, az úttest másik oldalán "dzsiájdzsók" gyülekeztek és kedélyesen beszélgettek, nyílván így szokás, így "bevetés" előtt... A kislány hallatta a zenét de legszivesebben még énekelt is volna! (bittersweet) Mire egy néni ráköszönt, de ezt ő elöször nem hallotta meg, majd észreveszi. A nénivel egy titkos helyen találkoztak, nem rég egy vasárnap. Közben a kislány busza elment a kislány orra előtt... Hazasétál, most táncolna is (Hope)! Majd otthon kinéz az ablakon... Igen az ott a homályban kordon! Még reggel állították, de akkor még nem voltak ott emberek... érdekes, csak akkor vannak ott emberek ha kordon is van? Elgondolkoztató... különben nincs ott senki. :D

És egy óra múlva indul a vonata...

jó reggelt!

***

Kezdődik az élet, de időtlen a tér,
Hiába, létezem. Vérem tiszta dér.
Indulni kéne de, csak nézem kék az ég,
Nem érdekel az se már miért...

Nem is vérem, létem, mi reggel is fagyos,
Nem tudhatom én se, hogy kezdjem a napot.
Voltak akik tudták, mondták előtte rég,
Nem hallom, homály fed. Más se ért...

Megmozgatom kezem, és érzem ujjaim,
Testemben vagyok, de fejem hol lakik?
Elmélázok azon, másoknak mi a jó,
És nekem mi marad? Néma szó…

***

Apró kis örömök az életben...

Enyhe röhögőgörcs elnyomás, majd politikusi helytállás, ahogy egy szinésznőhöz illik!:) Ja meg persze jó időzítés, éés táska!

Az ember életébe előforul, hogy elérkezik az a pillanat, amikor bevásárlásra "kényszerül". A bevásárlás igen bonyolult feladat, ha azt nézzük, hogy szinte mindent meg szeretnénk venni, de pénzünk rá szinte egyátalán nincs. Erről elmélkedve a pultok között eszembe jutott, hogy miért csak akkor fényképezünk le valamit, ha az valami fontos dolognak tűnő valami. Miért nem lehet fényképezni például bevásárlás közben? Pedig milyen praktikus dolog. Az ember vásárlás közben fényképezik, így jól telik az idő, szórakoztató és kellemes!

És az ember mindazt lefény-képezheti, amit meg venne, de NEM fog meg- venni!

GYÜMÖLCSÖK

Na igen, a néni a "leveszöldség" mögül igen furcsán nézett rám, mikor üres kosárral, körbe-körbe mászkáltam a telefonomat nyomogatva...hehe.

Jújj, és árulnak barackot! Milyen gyönyörű! Milyen finom! (lenne) Mindjááárt beleharaaapnék! úúú, ÁÁÁ ezer forint kilóóójaaaa??? Na nem, persze, természetes, hogy nem veszek! Dehogy! Semmi esetre sem...

A szőlőről meg meggyőződésem, hogy csak azért rakják ki ezeket a méregdrága, nagyszemű, déli szőlőket, hogy a szegény és kissé már éhes bevásárlók arra menvén lecsípjenek róla egy szemet. Erre tökéletesen megfelel...!

JOGHURTOK

Persze nem csak joghurtok, vannak ott krémtúrók, gyümölcsrízsek, pudingok, stb. Na és persze ACTÍVIA! A bioeszenzisszel és a 15 napos teszttel! Már egy párszor volt szerencsém próbálni, hát nem most...:( Na persze nem 15 napig, annyi ritkán van az embernek! hahh..

TÚRÓ RUDI

Hosszabb eszmefuttatást lehetne mondani a Túró Rudi létének fontosságáról. Túró Rudi, vagyis Túró Rudolf sokunk életében nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Köszönjük Rudolf! Köszönjük neked, Rudi! A piros pöttyös az igazi! Te vagy az igazi! Szeretünk Rudi! Veled vagyunk! Pontossabban, bennünk vagy Rudi! Persze csak jobb esetben, most csak lefotózam (ahogy a sztárokat szokás)!

NO KOMMENT

Ezek a kis lila pultocskák számomra az örök vágyódás tárgyal, mindig ott vannak, és soha nem veszed megőket, csak örökké vágysz utánuk! Akár csak egy igazi és reménytelen szerelem!

Hát igen, csak hogy "női" témánál maradjunk...

TAMPON

Fehete-fehérre váltottam, hogy megőrízem a kép kissé szoció hangulatát. Kis szürke téglalap alakú dobozkák sorakozak a polcon... akár idei is tehetném ez a jelet :( Hát igen, világos kékben nem így mutatkoznának... :( Hát igen. Bár eme dolog azon dolgok közé tartozik, amit most szerencsére nem kell venni. De azért lefényképeztem...

Na és végezetül, hogy midenkifederüljön, legalábbis felébredjen...

KÁVÉ

"A mindennapi kávékat add meg nekünk ma!"  Ez ama dolgok közé tartozik, amiből még vásárolta is. Nem csoda, hogy ilyen fáradt vagyok... Sokat nem segít, de a kedves tanúlni "vágyó" egyének lelkesen iszogatják, állítólag azért, hogy FELÉBREDJENEK! Valójában azért, hogy időt nyerjenek és ezzel magyarázzák maguknak, hogy miért nem tanulnak abban az időben...

Ha már itt tarunk ilyen is volt a boltban...:D És puszi, már megyek...HAZA!

"Hiába a hegyni anyag, a jó hallgató gyorsan halad!"

A puska írással! Azt kihagyták!

A komoly lány felnevet, olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát, rímbe beszél már,
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz! Miért nem vagy jó, te rossz!”

Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
S rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!

Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.

Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
"Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza..."

 Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!

 Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

***

***

Belém sokszor őrültek szerettek. Kik aztán, csak őrülten szerettek.
Pedig csak kedves kémnőcske vagyok, a szerelembe titokban halok.
Nem történt semmi, én ne is kelljek, nekem se kellesz, nehogy megverjen!
Nem akarok mást, mint egy kis megértést, s tudd hogy most, még nem vagyok elég szép.

Ki engem akar, ne haljon örökre, töröljön port szememről röhögve,
Akarjon, de ne mint a végzetet, mert erős az nem vagyok, csak kitartok még veled.
Az idő, mi így marad, eltelik, jól halad, összetörsz, szétnézel, körbe sok rút kacat,
Én vagyok, nem veled, elmúlik majd teled, de helyed már nem leled.
Kegyetlen emberek!

 ***

Egyedül lenni nem olyan jó dolog. Ilyenkor hajlamos vagyok elkeseredni és begubózni a sarokba, a kályha mellé, és mogyorót, meg almát majszolva, (nem álmát majszolva, az majd később jön), tűnődni. Ja meg az elmaradhatatlan tea is most "szortyog" a teafőzőben... A macskám meg szokás szerint meg van őrűlve, és fel-alá mászkálva "kiabál" hol az ajtó előtt, hol meg a szoba közepéről, csak sosem tudom mi baja, a játékot 2 perc alatt megunja a kaját meg csak kéri, de nem eszi meg. Biztos ő is magányos...

Ilyen magányomban az egyetlen ami mindig fel tud vidítani egy állítólag "halál depressziós" zene. Mondjuk én csak örülni tudok ennek, hogy mások így vélekednek róla, legalább meg tudom őket botránkoztatni...hehe!!! Na tessék itt van nektek is! Biztos valami finn hazafiak készítették ez a klippet, mondjuk helyükbe én is büszke lennék...(hihi, Hajrá Finnország! Hajrá finnek!) De a zene a lényeg, és persze nem csak ez az egy szám! Ennek a zenekarnak szinte az összes számát bármikor meghallgatnám. Sőőt, nekem a meghallgatással az a bajom, hogy ha valami tetszik akkor azt nem csak hallgatom, hanem sipitzós hangon énekelem és vadúl táncolok rááá! :P :D Csak képzeljéétek el! Persze egyátalán nem mindig, de most ezt olyan jól esett leírni. (Najó volt ilyen! ...Aki ismer az el is tudja képzelni!)

És igen, nagyon, nagyon várom azokat az estékek, amikor újra végig "randalírozhatom" budapest néhány utcáját énekelve és ugrálva többed magammal, természetesen drága barátnőimmel együtt...! Kit érdekel, hogy esik az eső, hogy fúj a szél, vagy esetleg minuszok röpködnek, csak legyen vééége a vizsgaidőszaaknak, meeert meg őőrűűlök! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem csak most fognak vezdődni a vizsgáim, és másfél hét alatt lesz hat tárgyból... biztos túlélem, de még a nővérem is egyedül hagyott. Elrepült. Zoró nyugovóra tért. Anyám vidékre költözött.

...Kázmér meg hűtlenkedik...!:D

A TÖKÉLETES FÉRFI

Hűséges!

nem eszik,

nem beszél feleslegesen,

mindig kéznél van,

talpig úriember!

Szereti a cicákat.

Na és az Anyukám készítette!

Tegnap ismét kiderült, hogy vannak olyan emberek akik nem tudják mi is van körülöttük. Jó tudom, vannak ilyen emberek, bár az teljesen más ha valaki mondjuk egy művészi álomvilágba burkolózva, senkit se zavarva, senkit se vesz észre, és senkise veszi őt észre, és tudja hogy ő képtelenek.  De akik képtelenek észrevenni a körülöttük lévő világot, és arra is képtelenek, hogy ne legyenek szemelőtt, azok kifejezetten iritálóak. Persze lehet őket tolerálni egy ideig, és megpróbálni segíteni rajta, csak hogy mindenkinek jó legyen, és elviselhető legyen az élet, mivel szemelőtt akar maradni. Aztán mikor kiderül, hogy a fejlődére is képtelen, és akkor kijelentjük, hogy elmefogyatékos. Türelmesebbek leszünk vele, de ha lehet inkább elkerüljük, legalábbis nem engednénk olyan dolgok közelébe, amiket általában "értelmes" emberek csinálnak...

"Ó, de ez diszkrimináció, kérem!"

"elképzelt" történet alapján.

Nem igaz hogy én nem tudok jó csajos szövegeket mondanííí!

 "Úúú, képzeld! Múltkor Daninál voltam, mikor egyszercsak a semmiből előkerült Dani volt barátnője Gyöngyi! Csak úgy! Előugrott a bokorből és a falhoz vágta a méregdrága fényképezőgépét. Majd hajamnál fogva kiráncigált a kertbe, Danit meg ostorral püfölni kezdte! Mire Dani ahelyett hogy megvédte volna magát, felajánlotta, hogy miért nem csináljuk inkább hármasban! Ááá! Erre én is berágtam, így már ketten püföltük Danit! Erre ő mit csinál??? Képzeld, egyszerüen kirakott miket!!! Mire mi a kerítés mögül csúzlival kezdtük lövöldözni az ablabot. :D Ő meg elővette, szokás szerint, a kis válról indíthatós rakétáját, és célba vett minket, de szerencsére most is csak a szomszédház égett le. Haha! Nem talált el minket most se! Haha! De Gyöngyinek sírógörcse lett, ezért el kellett mennünk egy kocsmába, ja és közben rájöttünk mennyire hasonlóak vagyunk! Olyan hasonló gondoltaink vannak!!! Kábé hajnali három volt mikor elidultam hazafelé...! A gáz csak az, hogy másnap hatkor kellett volna kelnem. Ja meg 9kor fonetika zh-t írni...ááá!"

NYILADOZÓ

Nyílj ki, nyílj ki kis virág,
Ezt várják te tőled,
Lelked léha könnyön át,
Szebb világra nézhet.

Lelked léphet lángon át,
Tűzre csapva ékét,
Bimbó gyermek homlokát,
Eladva földi névért.

Várjál, várjál kis virág,
Hajnal hűs szelére,
Megkaphatod harmatát,
Szeretetedért te.

Akkor legyél nagy leány,
Látva magad szépnek,
Réten lesz a Nagy Világ,
S lesznek akik néznek.

Nyílj, ki nyílj ki kis virág,
Úgy nyílj, mint ki kérdi,
Ki hajnal szelére vár,
Mért kell néki félni?
(2004)
 

Az idő elképesztő gyorsasággal telik. Akár csak a gondolatok. A vágyak és az elképzelések tömérdek mennyiségben vesz körül, de a tettek mindig el-el maradoznak. Az idő ami a gondolatra fordítódik elvész, legalábbis úgy tűnik, vagy még sem? Meg tudom őrízni a gondolatokat? Hasznosak a gondolatok? Később kamatoztatni tudom a már előre elképzelt ötleteimet? Nem tudom, de remény hal meg utoljára. (Vagy ahogy a biológusok mondják, a lepényhal meg utoljára.) Igyekszem nem elfeljteni a gondolatokat, igyekszem nem elfelejteni a vágyakat, és igyekszem alkotni. De mikor alkossak? Akkor mikor vizsgákra kellene készűlnöm? Nem akkor nem. Ó még véletlenül sem, eszembe se jusson ilyesmi! De vajon ha nem alkotom meg most később meg fogom tudni csinálni? Vagy az az idő úgyis arra menne el, hogy elmélyedek a gondolataimban, tehááát úúúgysem a vizsgákra készülnék! És így már teljesen mindegy, nem? Hát ja, a vizsgák arra jók, hogy az embernek eszébe jusson, hogy mennyi minden más dolgot csinálhatna vizsgára készülés helyett! Mert persze akkor nem jut eszébe mást csinálni, amikor ideje is lenne rá! Akkor ugye pihenni akar! Akkor ugye, bulizni, utazni, beszélgetni, pasizni, vásárolni és mi egy mást akarna... és persze meg is teszi! Mert hát miért ne tenné? Az életben szórakozni is kell nem, de? Ó persze. Na meg aztán kapkodni...

Éhség. Szeretet. Éhség.

Mély átéléssel szemlélem ezt a képet. Akkor még volt csokim. Bár lenne még... De ma se csokim, se egyéb étvágyam.

Akkor még kívántam a töltött káposztát, és émelyített a csoki. Ma a töltött káposzta heteket tud állni a hűtőszekrényben, csoki meg már nincs.

Még jó, hogy nincs, mert megenném. Vagy azért nincs mert már megettem? Valószínű. Jó lenne már nem kivánni, ha enni úgysem ehetem. De ez is csak egy...

Éhség. Szeretet. Éhség...

Once Upon A September, November and May... :)

Nem kell őszintének lennem, de mégis mindig az vagyok.

...mégis mindig gaz vagyok.

Nem mondom, hogy hinni kéne, de mégis mindig hit vagyok.

...mégis mindig hat vagyok.

Elfordulnék szánalomtól, de lelkem mégis megszakad.

...lelkem mégis megszalad.

Szabadulnék bánatomtól, de könnyem mondja nem szabad.

...könnyen mondja nem szabad.

Könnyen mondja, s elszalad...

Az én kis szívem-csücske!

Olyan édes nem de? Én kis kedvencem! És annyira kis fotogén valaki(valami)! Nem? Én kis picikém. Olyan jó vele aludniiiii! Meg persze gyereknek lenni! hihi...

Infantilisnek is jó lenni, és hülyeségeket irogatni is jó! néhaaaa... kellllll... hehe...