Azt hiszem ez is csak a véletlen műve...

Komponálok, kompon állok. Trallallalalalallla... Na mindegy ebből se lesz semmi...

Szkínhed fiúk, rendőrök, meg kuka,  
Hévmegálló, és a coca-cola.

Virág, virág, virág. Űr, űr, űr, űr, űr, űr.

Virágűr.

Virág űr.

:)

A legeslegeslegabszurdabb dolog a világon, a legeslegeslegeslegeslegabszurdabb dolog a világon már annyira abszurd, hogy már nem is az.

Miért is eszem meg?
Miért is ne?
Miért is fáj a hasam?
Miért érzem, hogy kövér vagyok?
Miért nem látom, hogy kövér vagyok? Furcsa...
Miért gondolom azt, hogy a keksztől kövér leszek? Az nem is lehet...

  Nem valójából egy keksztől nem leszek kövér, de minden keksz egy keksz!"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Egy keksz mindenkiért, minden keksz EGYÉRT!!!

Neee! Most komolyan? Már megint elfogyott?????

Szöööörnyűűű! Szőőőrnyűűűűűű!
VILÁGFÁJDALOM! Ez ellen tenni kell!

VILÁG KEKSZZABÁLÓI EGYESŰLJETEK! NEM BÍROM TOVÁBB!

*

süss...

Hamvazószerda! Hamvazószerda! Hamvazószerda!

10%, 10%, 10%... :)

***

Cukros, cinkos, cirmos Cirmi,
Céltalanul cinkénket célzi.
Cicánk cudar cuccba cammog,
Centinyi celluxba cuppan.
Citromszínű cicis cinkénk
Cifrán cikizi cicumat.
 

***

Fúriaként
féktelenűl
fenyeget,
fénytelen
fellegekbe
fent,
fedetlen
fejjel.
Folyton
fájlalva
fehér
fogait,
férget
főzve,
filmet
fontol. (FF)

*

*****

Reggel felébredsz, nem érzel semmit,
Mozdulni próbálsz, de még az éjjel
Filmje pereg szemedben, és mennyit
Adnál, azért hogy ne álmodj ébren. 

Rád jön az éhség, s rájössz ez mégse
Az az érzés, hogy talán más is kell?
Megszédülsz, és rossz szagokat érzel,
Ez nagyon nem jó, ez a hányinger.

Kifacsarod magad, le kéne menni
Elfáradsz már a gondolattól is.
Takaró alól lábad kivenni,
Azt hiszed lent vagy, és már alszol is.

Nehéz a létnek ezen percei,
Miért is iszol, ha úgysem bírod?
Elkésel megint, s ez nem egyszeri
Alkalom, mondjuk, ez már jól tudod.

Ha egyszer lejutsz, akkor sem sietsz,
Mert ilyet álmosan se tudsz soha.
Nem a hányinger, már a lét ijeszt,
Hogy megint menned kell valahova.

*****

"Minden relatív"

Milyen színű a szemem?

Előre szólok aki unatkozik már most kapcsoljon másik adóra, amúgy remélem mindenki érezni fogja ennek a dolognaka rendkívüli fontosságát! Eszméletlen fontosságát! Ez egy életre szóló dilemma mindenbizonnyal. Szóval milyen színű is?

Barna. Ez idáig rendben is volna. Teljesen ki voltam ezzel az állásponttal békűlve, mindaddig míg...

A kis biológus jelölt lánynak volt szerencséje genetikát tanulni. Na igen. Persze most ez rendkívűl unalmas téma lenne, ha részletezném a dolog "tudományos" oldalát, na de ha már itt vagyunk... A sötét a domináns. (???) Jójó, szóval két sötét szemű szülőnek születhet világosabb szemű gyermeke, de fordítva nem. Persze,ez így teljesen "világos"! Őőő, pontosabban én ezzel teljesen egyetértek, csaaak az igaz, hogy teljesen világosabb szemű szülőkkel rendelkezem. Anyám kék, apám zőőőld! Na jó, biztos vannak kivételek!

Ugyanis már csecsemőkorom óta megszoktam, hogy kivételek mindig vannak! Kezdve a "minden" gyermek fejjel előre felé születik "törvényszerüséggel". Aztán meg a mindeki olvani tud jobban, mint írni. Meg a festéshez sok türelemm kell... Na mindegy, én mindig mindent fordítva csináltam általában, mint a többiek. Vagyis a kivétel mindig én vagyok... pechemre, még a szabályt is erősítem:(

Na de a szemem is?! Biztos MUTÁNS vagyok! hihi! Vagy legalábbis ÁLZÖLD szemű! (ami valójában barna) Ez a kifejezés szerintem elég jó. Álzöld. (kömüm) Na de valójában mióta ezt sikeresen megállapítottam, azóta zöldnek is látom?! (kkkhhöhüm) Hát igen. Opitikai csalódás...

******

Elment a kásába. Almát szedett a bokorról. Megnézte a láthatatlan. Kinyitotta a harmatkövek lakatjait. Elhurcolta az lélekcsücskét. Megcirógatta az izzóvaságyút. Megnézte a véraláfutás célfotóit. Megkezdte tanulmányait a bélbolypaplanban. Elmélázott rémálmában. Kiszedte a szívverését. Megvígasztalta a Sirokkót...

Majd...

Normális akart lenni. És normálatlanságával tűnt ki. Kitűnni akart. De mindig azt mondták neki, hogy azért nem tűnik ki, mert még nem fejlődött addig a szintig, hogy kitűnjön, mert mások ezeket a dolgokat "rendesen" csinálják! Tehát megpróbált mindet úgy csinálni ahogy a "mások". Aztán azt mondták, "De jó, hogy te nem úgy csinálod mint mások!" Majd megőrűlt... Normálisan őrűlt meg.

Sajnos. Sajnos kitenyésztette a szabályerősítő kivételes géncsillapító idegszérumot nemtanulmányai közepette gondatlanságból értelmesen.

*******

Na egye, fene.

Megállapítottam

Ha esik a hó nem fázom! Felöltözve pláne nem!

Na de, nem szívmelengető látvány?

Az ablakomból mindenképp az!:)

"...meg a fától az erdőt!"

El nem tévedtem, csak hazatévedni felejtettem el, de mára már az is sikerült.

Pedig maradhattam volna a középkorban. Csatamezőkre járhatam volna, és hamubasült pogácsákat vihettem volna a kosárkámba, hogy meg ne éhezzen a végvári vitéz uram. Majd kis apródakat szültem volna neki... hmmm. Lovagolni már tudok! Lovon... 

Pajkos nagyon édes volt. Mindig másfelé akart menni mint én. Na meg jobban félt a disznótól, mint a kutyáktól. Ja és akkor vágtázik, mikor kedve szottyan... (mondjuk hazafelémenet lejtőn lefejé... nagyon izgi!)

*************

Bizony, bizony ma péntek 13-a van! Ez egy nagyon rejtélyes dolog! Óóó...

De ne feledjétek, ha szellemet idéztek csak Marilyn Monroe-t idézzétek! Akkor én is ott leszek...

*

Állítólag keveset írok a blogomba! Óóó...
Hát pedig néha a kevesebb több!:D

Látjátok a tulipánom a képen?

NAAAAÉÉÉSITT? Ugye, ugye!

HÁHÁHÁHÁÁÁ!

Ja az elsőn rajta sincs..!***

*

Eltévedve született,
Eltévedve kezdett élni,
Az idő elérkezett,
Nem tudott már visszanézni.

Sötét volt az alagút,
Beszorult a teste, lelke,
Úgy érezte hanyagul
Teszik ágyba, megmeredve.

Eltévedt, ha útra kelt,
Eltévedt az iskolába,
Riadt szemmel énekelt,
Vágyott már a nagy korára.

El is jött de, tévedett,
Aztán újra, s újra, újra.
Minden percben éhezett,
Titokban megbújva, bújva.

Éhezett, mert jóra várt,
Igazságban, szerelemben,
Mindez öltött álruhát,
S eltévedt a végtelenben.

Bociszemű kisleány
Maradt mindez ellenére,
Bár azt hitte harcban áll,
S utat tör életébe.

Meleg nyári éjjelen,
Idegenek városában,
Eltévedt, majd részegen,
Kijózanult bánatában.

Rájött, hogy törékenyek
Lábai, és szíve reszket,
Hogy talál ösvényeket,
Hazafelé, hol pihenhet?

Eltévedni nem szeret,
Eltévedt az éjszakában,
Zúgó, sötét tengeren,
Megfürdött a némaságban.

*

********

Nagy kérdés, hogy miért nem tudunk néha örűlni a mostnak...? Mindig csak a múlt és a jövő... Újra felidézni a múltat, és rágódni azon, hogy bizonyos dolgok még miért nem jönnek el megint. Felidézni a régi emlékeket és megállapítani, hogy milyen jó volt akkor. Pedig ha jobban visszaemlékszünk rájöhetünk arra, hogy akkor is mennyi bizonytalanság volt bennünk, és akkor sem volt minden olyan jó. Talán nem is az kell, hogy minden mindig olyan jó legyen. Hogy olyan tökéletes... Lehet hogy csak az kell, hogy elfogadjuk hogy most van... És most csináljuk jól.

Élvezzük a napsütést, a havazást, vagy épp a halk esőt. Mikor van!:) Ez sok mindenre érvényes...

*

Voltak barátságok, és végetértek.

Egy éve egy lány, a barátnője hívására, egy neki világvégének tűnő helyre ment. Maga se tudta, hogy mi lesz. Kicsit izgult is. Aztán odaért a világvégére. Egy kicsi, szemétdomb kinézetű, és szemétdomb kertű házikóba. Belétet. Az ajtó nem záródott jol. Egy tíz négyzetméteres szobácskába érkezett. A szobába! A szobában három-négy alkoholista kinézetű idősebb férfi, két hamvas, tizenéves, iskolakerülő lány és persze a barátnője tartózkodott. Minden mocskos és büdös. De jó a hangulat! Nem sokára a lány is jól érete magát...! Öröm volt az Ürömben! Pontosabban Ürömön!:) Érezte ez a pillanat nem jön el mégegyszer... Érezte, hogy a sok "nehezítő körűlmény" ellenére is boldog tud lenni az jó! Érezte, hogy erről az esetről inkább nem illdomos más társaság előtt beszélnie, de érezte, hogy ebben az egészben az is jó, hogy titkos! És az is jó, hogy ilyet is tapasztalt. Nem jön el többet ez a pillanat... Barátságok voltak. És végetértek.

Sajnos.

Apró dolgok.

Észrevenni az apró dolgokat.
Észrevenni az apró örömöket.
Észrevenni az apró szépségeket.
Észrevenni az apró pillanatokat.
Észrevenni az apró illatokat.
Észrevenni az apró fényeket.
Észrevenni az apró mosolyokat.

A másikat.

Észrevenni...