***
Belém sokszor őrültek szerettek. Kik aztán, csak őrülten szerettek.
Pedig csak kedves kémnőcske vagyok, a szerelembe titokban halok.
Nem történt semmi, én ne is kelljek, nekem se kellesz, nehogy megverjen!
Nem akarok mást, mint egy kis megértést, s tudd hogy most, még nem vagyok elég szép.
Ki engem akar, ne haljon örökre, töröljön port szememről röhögve,
Akarjon, de ne mint a végzetet, mert erős az nem vagyok, csak kitartok még veled.
Az idő, mi így marad, eltelik, jól halad, összetörsz, szétnézel, körbe sok rút kacat,
Én vagyok, nem veled, elmúlik majd teled, de helyed már nem leled.
Kegyetlen emberek!
***
