Csorba Csillag

Igen, egy tizenhárom éves kislány verse következik, a naaagy Harry Potter "imádó" korszakból...!
Bizony, bizony ezt a versemet is teljes nyugalommal közölhetem!
(Ugyanis már ki van adva!) 

***

Varázsolok, és nem vagyok boszorka,
Ember vagyok, nem vagyok má,
Lelkemben jól tudom miért van,
Az imátkozás, sokszor csodás.

Nem kell ahhoz bűbájt tanulni,
Mindenhez elég tiszta szívvel hinni.

Lángészből fonni szépeket,
Nem kell átok, csak képzelet.
Az élet így szebb s tágasabb,
Így élem meg sok vágyamat!

***

Nem kell őszintének lennem, de mégis mindig az vagyok.

...mégis mindig gaz vagyok.

Nem mondom, hogy hinni kéne, de mégis mindig hit vagyok.

...mégis mindig hat vagyok.

Elfordulnék szánalomtól, de lelkem mégis megszakad.

...lelkem mégis megszalad.

Szabadulnék bánatomtól, de könnyem mondja nem szabad.

...könnyen mondja nem szabad.

Könnyen mondja, s elszalad...

December huszonegyedike

Ilyenkor jó visszahúzódni. Visszahúzódni kis otthonunkba. És megnyugodni. Elmenni valahova, lehetőleg messzire, távol az élettől és közel azokhoz akiket igazán szeretünk. Nekem sikerült egy kicsit. Legalábbis elmentem arra a jó helyre... Megnyugodni. De vajon szükségem van a most nyugalomra?! Ebben most egyátalán nem érzem annyira biztosnak magam, de jó... Példáúl olyan jó kimenni most a sötétbe egy kis időra, és mélyen beszívni a friss és hideg levegőt. Hallgatni és érezni a szél hideg fuvallatát. Mászkálni a hideg köveken a kertben és megborzongni. Majd bebújni kis hideg szobámba a takaró alá, ahol annyi paplan és párna van... Régen jártam már itt... Nagyon rég, két héttel ezelőtt... Mert sokminden történt... Sokminden... Példáúl volt egy nagyon jó karácsonyi műsor amin szerepeltem, és mindenki olyan elégedett volt velem. Újabb megerősítés volt nekem ez abban, hogy talán most tényleg tudom, mi az amit érdemes csinálnom, amire képes vagyok, képes leszek... és szeretnék minnél többet tenni azért, hogy minnél többet fejlődjek és minnél több alkalmam legyen szerepelni... Talán ezért is vagyok olyan izgatott...

Igen, szinésznő szeretnék lenni, és ezért is szeretnék minnél több embert és élethelyzetet megismerni és mindegyik embert megérteni ahogy meg lehet. És mind szeretni is őket. Nem riadni vissza sem a szegényektől, sem a gazdagok világától, sem a hidegtől sem a kényelemtől, csak úgy legyen, ahogy a legjobb lehet...Átélni mindent. A nyomort és a ridegséget is. De csak játékból, nem sokáig, és főleg nem örökké! Amúgy szerintem nem kell ahogy szinésznek lenni, hogy megértsünk és szeressünk másokat. Mindenkinek jó, ha befogadók és lazák vagyunk, nem idegeskedünk feleslegesen, ha mondjuk valami nem úgy történik ahogy akartuk... Nem haragszunk másra. Nem könnyű, tudom...

December 21-e. Ezen a napon született Sztálin, meg még két volt barátom is...:) Érdekes nap... valahol nekem különleges...

Furcsa dolog mikor rengeteg mindent lehetne csinálni, mégis úgy érzem, hogy semmi nincs körülöttem. Valahogy megint eluralkodott az unalom. Ez mindig beüt néha. Beszélhetnék a káoszról meg a hullámokról, de semmi kedvem.

Ráadásúl az én káosz-elméletemet mindenki félreértené. Mert alapjában rossznak itélik meg ezt a szót. Anarchia. Én amúgy nem szeretem az anarchiát, és az én káoszom teljesen más, nem olyan és mellesleg az én káoszom jó. Ki is találtam a szisztematikus káosz fogalmat, ami már a nevében ellentmondás!(haha) A szisztematikus káosz tehát az, amikor direkt látszólag teljesen logikátlan dolgoknak élünk, de utána mindebben, (vagy más akár előtte is) megtaláljuk benne a rendszer. A káosz rendszerét, és még nagyon fontos, hogy mindezt szívvel csinájuk. Fel kell burítani a konveciókat, és mindezzel megmenteni a  konvenciók rabságában élő egyéneket. Igen meg kell menteni őket. Ez élethivatás!:D Meg kell őket botránkoztatni, kizökkenteni, meghökkenteni! Igen, példáúl szeressük a Hello Kittyt, ha már mindenki fanyalog rá. Amikor mindenki szereti, akkor meg csináljunk Goodbye Kittys képeket! (haha) Szándékosan nem írok ennél mélyebbre nyúló példát, ezt is csak hülyeségből írtam. Na mindegy. Ilyen mikor semmi kedvem sincs írni. Ez a jó!

Amúgy ma megint sikerült az őrült művésznő benyomását keltenem szerinte. Ugyanis a fuvolaegyüttem ma játszotta el először a darabomat. Kissé komás voltam. Meg közöltem, hogy egy hónap múlva, egy még meg nem írt darabbal együtt elő is lehet adni. Kicsit furcsán néztek rám, de úgy tünt talán hittek nekem. Nem tudom. Amúgy a darab majdnem kész van... én meg "ki-kész". Meg őrült. De kedves őrűlt legalább!

U.I.: A kép a "Gyermek a kiságyban" névre hallgat! Nem kell kinevetni!:) hahahahaha! Remélem mindenki látja a képen Zümőkét!!! Csak úgy mert ez jó! Meg mert óóóólyan jellllemzőő!