Csorba Csillag

ige-idő

Mikor kicsi voltam azért vártam a Karácsonyt, mert akkor történik valami. Nem kell végre unalmasan oviba, iskolába menni, végre vannak dolgok, amikre készülni lehet, nem csak az iskolába kell/kellene készülni. Az iskolába készülés amúgyis az egyik leguncsibb dolog volt a számomra mindig is, ezért nem is nagyon készültem, csak attól voltam sértődött, ha rossz jegyeket szereztem, de szerencsére erre nem nagyon volt példa, mert Anyukám mindig kimentett az ilyen helyzetekből, és mondjuk felolvasta nekem egyszer a feladott leckét, és máris hoztam a formámat, ezért örök köszönet neki. De amúgy halálra untam magam, az egész iskolás lét, csak sajátmagam ámítása volt, hogy én szeretek tanulni, mert okos és ügyes kislány vagyok, akinek kitűnőnek kell lenni, persze ez sosem jött össze, és mindig elégedetlen voltam magammal emiatt. Teljes ámítás. Utólag belátom, a kitűnőség nem az én világom, nem is értem miért választottam ezután az ország egyik legnehezebb, és legtanulósabb egyetelmi szakát. Az emeltszintű érettségit mondjuk kiráztam a kisújjamból, az igaz, de nem tudtam, hogy ez még semmi ahhoz képest...

Szóval ami ebből az egészből lényeges, hogy számomra a tanulással eltelt napok eseményteleneknek tűnnek, és ezért én mindig is rosszul éreztem magam ilyenkor, csak azt nem tudtam, hogy pont ezért érzem magamat rosszul...

Valójában az egyelten módja számomra a boldog és kiegyensúlyoztott életnek, ha eseménnyekkel teli. Folyamatos vibrálás, élet, emberek, na és szerepek. Lehetőleg én szerepeljek... és én alkotsak. Minden ami boldoggá tesz, az nem más mint az alkotás. Ha nem történik semmi, hát gondolkozom... sokat és sajnos nem mindig sokmindenről. Néha egy-egy dolog nagyon leköt... Egy-egy ember, film, történet, és ha a valóságban semmi más nem köt le, hát mindenről eszeme jut... Ezért szeretem, ha történik valami, ha mindig történik valami, és érzem, hogy fontos vagyok... és akkor már a nyugalmat is jobban szeretem. Az már megérdemelt nyugalom, és van mire fognom hogy miért nem csinálok semmit...(hihi)

Nem csak zöld, méreg zöld!

Arany és zöld, a szecesszió kedvenc színei közé tartozik. A szecesszió meg a kevenc stílusaim közé... Hiszen a szecesszió párhuzamba hozza az isteniséget, a beteljesülés, az aranykort, a tökéletességet, az esztétikát, a szépséget, az örülettel, a méreggel, a betegséggel, a fájdalommal és a káosszal. Ó milyen érdekes. Ez egy nagyszerű stílus, nem hogy nagyszerű, Zseniális!

Szeretem a szabadságát, a képzelet világát, a kreativitását, az energiáját, a vágyait. Mindig is kedvencem volt. Mikor kicsi voltam egyszer szecessziós hölgynek öltöztem a farsagon, pedig tényleg nem volt túl széles a repertoárom ilyen téren. Macska, balerina, katicabogár, angyal, meg egyszer Szt Erzsébet, a hittanosfarsangon, de megsúgom, mivel a gótika a másik kedvenc stílusom, így ezért választottam Szt Erzsébetet...:) Mindig is példa volt előttem ez a stílus. Olyan hajat szeretnék mint Gustav Klimt, és olyan színeket, mint a zsolnai porcelánok... 

Olyan mintha arany lenne, mégis zöld, mintha zöld lenne mégis kék, mintha kék lenne, de néha mégis barna... semmi se az aminek látszik...!

Nyáron még a szecesszió fővárosába is sikerült elutaznom. Aranyló napfény, tengerpart, szabadság, és teljes pokol. Méreg. Rossz káosz, és kiszámíthatatlanság. Menekültem is rendesen, de azért örök élmény marad, és tanulság.

Hogy miért is jutott eszembe a szecesszió? Paulo és Francesca, ím itt van nektek! Gulácsy Lajos rajza. Egyszerüen zseniális. Arany és zöld. És tegnap egy kávézóban voltam, ahol ez a kép ki van téve ez a kép, (persze, csak egy kép a képről). Ültem és bámúltam magam elé, míg a szemem sarkából meg pillantva a képet úgyéreztem, mintha én lennék a képen... Milyen furcsa, mintha "mi". Paulo és Francesca? (Igen, jelenésem volt!:D) De tudjuk kik is ők? Tudjuk miért szecessziósak, mikor Dante írt róluk az Isteni színjátékban? 

"Szerelem, gyenge szívnek könnyű méreg
társamat vágyra bujtá testemért, mely
oly csúf halált halt - rágondolni félek,

Szerelem, szeretettnek szörnyű métely
szívemet is nyilával úgy találta,
hogy látod, itt se hágy keserve még el.

Szerelem vitt kettőnket egy halálba,
ki vérünk ontá, azt Kaina várja.
a gyászos pár ily szavakat kiálta."

Ma sírva rögögés állapotába kerültem reggel!

A tegnap elég érdekes dolog volt. Először is már reggel megállapítottam, hogy nem "normális" reggelre ébredtem. Ugyanis nem szoktam minden reggel arra ébredni, hogy "Te szemét mocsok, te aljas áruló!..." igen mély "szellemi" tartalmú szöveg gyakorlásába kezdjek, mert hamarosan fel kell mondanom, és mivel ilyet még sosem csinálta, hát így ilyen nap se fog lejönni többet, mert bizony az először csak egyszer történik meg ugyebár!:)

Úgy éreztem már bőgni is tudok, hisz oly mélyen átérzem a probámát, de a bőgésre mégis csak háromnegyed 7 magasságában került sor, mikor is rájöttem mennyire egyedül vagyok! Ó minő téves feltételezés volt, hiszen néhány perc múlva kedődött is... tulajdonképp mi is? ...MINDEN! :D

Lelkesen rohantam le két piásüveget szorongatva, miközben konszolidált párocskák igyekeztek hazafelé a lift előtt. Ó hát igen. MOsolyogva a hátam mögé tettem a kezem...haha! Hát igen valamikor itt kezdődött az átlényegülés TRANSZ állapotba!

Az átmenetet a villamos jelentette. Nem tudom a villamosozásokról mindig olyan mély élményeim vannak! Egyértelműen kijelenthetem, hogy villamoson jobb inni! Nem olyan mint egy busz... egyáltalán nem! Bizonyára szeretünk villamosozni, azért van az mindig, hogy sosem szállunk le róla időben!

Megérkeztünk oda. Végre. Ahova Sör tanárúr hívott minket. (jó mostantól így fogom hívni:D) Pontosabban a lányt hívta, de nem is tudta, hogy bizony itt két MISS KÁOSZ fog megjelenni. Egyátalán nem volt rá felkészülve! Egyátalán fel lehet erre készülni?ÁÁÁ! Nem lehet erre nem!

Három kis "beavalatlan ÁRTATLAN jószágot" is elhozzott magával Sör tanárúr. A "kislányokat". Ígyhát igyekeznünk kellett. Igyekeznünk kellett minnél gyorsabban minél több mindent bemutatni nekik, hogy meddig lehet süllyedni 4-5év alatt!hehe Úgy birom, mikor megpróbálnak kívűlről magukra húzni valami érdekes dolgot, (rózsaszín, kócos haj...stb) de belűl még ooolyaaan kis ááártatlanook!

igen a performansz elkeződött és én már megint olyan furcsán libegős állapotba kerültem, nem is tudom, mindenesetre akkor már az első nagyelőadás meg volt, mikor is igyekezem néhány alkoholra szomjazó művészben mély benyomást tennem, és nagy "művésznőként" viserkednem.

Hát igen Performansz! Ím itt van neketek képben ábrázólva! Még jó hogy a lány le is fotózta, mert ha nem teszi, akkor VÉGKÉPP lemaradtam volna róla, mivel a kezdeténél "véletlenűl" bennragadtam a wc-ben. Na igen mindig ez van, most épp úgy gondoltam, hogy marha jól nézek ki!hííí! (ártatlan és szende tekintet) Ígyhát a káosz lány bőszen fotózásba kezdett, mivel hát kellett rólam épp egy fotó ami a "mai állapototkat" tükrözi! (igen tükrözi, mint a tükör! haha és persze tükör előtt! hahahahahaaa!) Ó persze! Pont így nézek ki most. Ez a kellemesen sápadt arc, pirosra sírt szemek, ólyan tipikúúús! Aki csak ránéz erre a képre nyílván békésen megállapítja, hogy ez a lány nyílváán zakkant. DE csak úgy kellemesen. Kellemesen lökött, kellemesen zilált, kellemesen elviselhetetlen, kellemesen káááóóóósz. Óóááó! Tehát kellemesem performansz!

Performansz. Egy ismerősöm szerint az emberek szeretik végig nézni a pusztulást. Ez igaz. Az emberek kiváncsiak. A primitív emberek bármilyen puszulást végig bírnak nézni, gondoljunk csak a rómaiakra akik szeretek halált és kínzást nézegetni, meg a nem is olyan régi korra, mikor oly népszerűek voltak a kivégzések! Hát pont ezért kellenek a performanszok, hogy "kultúrális" halált nézegessünk! A kivégzés egy új formája! jajj de jóóó! 

Jut eszembe kivégzés! Az este során kivégesztem egy pohár bor! Na jó többet is,de az az egy kifejezetten SZÖRNYETHALT! Fogtam a kezemben, és hírtelen megsemmisűlt a földön! Hümmm... aztán "kellemesen" átléptem felette.

Valójában én meg befejezni nem tudok...

Mert még mindig nem beszéltem a kandúr macska nyávogásról, a pörköltről, amit Sör tanárúr tányérjából ettem, a performanszról az utcán, naaaééés az a bizonyos esetünkről, mikor találkoztunk az álványzattal!!!:D hahahahahahahaha....

hahahahahahahahahaaa!!!!!!!!!!

Hát így van ez, ha az ember folyton szerepelni akar. Szörnyű. A folytonos önkifejezlsi vágyamból kifolyólag, elválaltam egy kéééét óórááás műsoros estet sajátműveimből november közepére, csak hogy annyi zenét még életemben nem írtam!:P De ciki. Na jó. ilyen 25-szörös ismétlésekkel, meg egy fuvolazenekar beszervezésével talán összejön másfél óra, de akkor is megőrülök. Valahogy úúútááálok kottát írni. ÁÁÁ! De ha mégis összejön, akkor iszont bekerülök a Pesti Estbe, meg az Exitbe, igaz a kutya nem fogja tudni, hogy ki vagyok, de mindegy. Végülis valahol el kell kezdeni, csak miért vagyok ennyire fáradt, és miért pont most kezdődött a "Piros Rózsás" hetem!

Kellett nekem még ez is? Nem elég, hogy egy félreértés miatt kitalálták rólam, hogy biztos kis sztárt akar belőlem csinálni az Anyukám, és most mindenkinek be kell bizonyítanom, hogy mire vagyok képes, mert érzem, hogy most mindenki engem fog figyelni. Meg hogy megigértem a kórusomnak, hogy helyt fogok állni a szopránban. Meg meg fogok tanulni pár nap alatt két-három verset, és három-négy (öt, hat, hét, nyolc) dalt?

Ja meg remélhetőleg újra dolgozhatok a Szecs művekben, Remélhetőleg! Ez utóbbit nagyon várnám, legalább akkor nem kéne megalázkodnom 500ftos órabéres diákmunkákkal, ráadásul, ezt szeretem! Ehhez értek. Na jó, most azért nem zengek dicshimnuszokat, mert már megint az az érzésem, hogy ez se fog összejönni, csak optimista vagyok, arról nem is beszélve, hogy tartoznak nekem pénzzel... Na ez a politika. De a másik, hogy ez se mindig jó, de mégis jobb, mert legalább van valami eszmei értéke is ennek a szenvedésnek, nem csak olyan pénzért való robotolás. Én arra képtelen vagyok!!! ÁÁÁ! És ez is idő!!!! ÁÁÁ!

Arról nem is beszélje, hogy most mindennap rendszeresen kell mindenféléket gyakorolnom, ami órákat fog elvenni egy-egy napomból, ja meg még írjak naplót, blogot, utazzak Székesfehérvárra, Salföldre, Komáromba, ja meg a Nagymamámhoz. Az bizony nagy utazás...nem azért, mert Óbuda messze van!:P Meg találkozzak a barátnőimmel, és szorakozzak. Komolyan már most várom azokat a napokat, amiket nyugodtam végig aludhatok, pedig még el sem kezdődött mindez...

***