A komoly lány felnevet, olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát, rímbe beszél már,
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz! Miért nem vagy jó, te rossz!”
Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
S rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.
Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
"Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza..."
Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
***
"Úúú, képzeld! Múltkor Daninál voltam, mikor egyszercsak a semmiből előkerült Dani volt barátnője Gyöngyi! Csak úgy! Előugrott a bokorből és a falhoz vágta a méregdrága fényképezőgépét. Majd hajamnál fogva kiráncigált a kertbe, Danit meg ostorral püfölni kezdte! Mire Dani ahelyett hogy megvédte volna magát, felajánlotta, hogy miért nem csináljuk inkább hármasban! Ááá! Erre én is berágtam, így már ketten püföltük Danit! Erre ő mit csinál??? Képzeld, egyszerüen kirakott miket!!! Mire mi a kerítés mögül csúzlival kezdtük lövöldözni az ablabot. :D Ő meg elővette, szokás szerint, a kis válról indíthatós rakétáját, és célba vett minket, de szerencsére most is csak a szomszédház égett le. Haha! Nem talált el minket most se! Haha! De Gyöngyinek sírógörcse lett, ezért el kellett mennünk egy kocsmába, ja és közben rájöttünk mennyire hasonlóak vagyunk! Olyan hasonló gondoltaink vannak!!! Kábé hajnali három volt mikor elidultam hazafelé...! A gáz csak az, hogy másnap hatkor kellett volna kelnem. Ja meg 9kor fonetika zh-t 
írni...ááá!"
.JPG)
