Csorba Csillag

Egy maszületett világraszóló magyar!

Ma született, pontosabban 128 évvel ezelőtt. Igen, igen abban a házan lakom, ahol valaha Bartók Béla is. Nem sokáig, de mindez éppen elég volt ahhoz, hogy megemlékezzünk róla... egy hárfával az udvaron... :)

És persze meg is szólalt az a hárfa... Kicsit fáztunk, mégis nagyon-nagyon szép volt, olyan jó volt...! Olyan jó megállni néha, és csak szépet hallgatni, nem rohanni sehova, nem gondolkozni, hogy miért és minek, egyszerűen csak gyönyörködni. Igen, szükségünk van a szépre! A szépre, minek látszólag semmi értéke nincs. Aminek látszólag nincs gyakorlati haszna, de mi emberek tudjuk értékelni a szépet! És nem csak értékelni tudjuk, de szükségünk is van rá...!

Bizony! :) Nagyon-nagyon! ***

Nem csak zöld, méreg zöld!

Arany és zöld, a szecesszió kedvenc színei közé tartozik. A szecesszió meg a kevenc stílusaim közé... Hiszen a szecesszió párhuzamba hozza az isteniséget, a beteljesülés, az aranykort, a tökéletességet, az esztétikát, a szépséget, az örülettel, a méreggel, a betegséggel, a fájdalommal és a káosszal. Ó milyen érdekes. Ez egy nagyszerű stílus, nem hogy nagyszerű, Zseniális!

Szeretem a szabadságát, a képzelet világát, a kreativitását, az energiáját, a vágyait. Mindig is kedvencem volt. Mikor kicsi voltam egyszer szecessziós hölgynek öltöztem a farsagon, pedig tényleg nem volt túl széles a repertoárom ilyen téren. Macska, balerina, katicabogár, angyal, meg egyszer Szt Erzsébet, a hittanosfarsangon, de megsúgom, mivel a gótika a másik kedvenc stílusom, így ezért választottam Szt Erzsébetet...:) Mindig is példa volt előttem ez a stílus. Olyan hajat szeretnék mint Gustav Klimt, és olyan színeket, mint a zsolnai porcelánok... 

Olyan mintha arany lenne, mégis zöld, mintha zöld lenne mégis kék, mintha kék lenne, de néha mégis barna... semmi se az aminek látszik...!

Nyáron még a szecesszió fővárosába is sikerült elutaznom. Aranyló napfény, tengerpart, szabadság, és teljes pokol. Méreg. Rossz káosz, és kiszámíthatatlanság. Menekültem is rendesen, de azért örök élmény marad, és tanulság.

Hogy miért is jutott eszembe a szecesszió? Paulo és Francesca, ím itt van nektek! Gulácsy Lajos rajza. Egyszerüen zseniális. Arany és zöld. És tegnap egy kávézóban voltam, ahol ez a kép ki van téve ez a kép, (persze, csak egy kép a képről). Ültem és bámúltam magam elé, míg a szemem sarkából meg pillantva a képet úgyéreztem, mintha én lennék a képen... Milyen furcsa, mintha "mi". Paulo és Francesca? (Igen, jelenésem volt!:D) De tudjuk kik is ők? Tudjuk miért szecessziósak, mikor Dante írt róluk az Isteni színjátékban? 

"Szerelem, gyenge szívnek könnyű méreg
társamat vágyra bujtá testemért, mely
oly csúf halált halt - rágondolni félek,

Szerelem, szeretettnek szörnyű métely
szívemet is nyilával úgy találta,
hogy látod, itt se hágy keserve még el.

Szerelem vitt kettőnket egy halálba,
ki vérünk ontá, azt Kaina várja.
a gyászos pár ily szavakat kiálta."