Csorba Csillag

"Na és ezt hogy? - kérdezi.

Hát így! - válaszolja.

Nekem ez csak természetes. Repülök!"

Repülni jó. Repülni szeretek. Bárcsak mindig repülhetnék. Annyi hely akadna, ahova most szivesen elrepülnék. Csak ne itt legyek...

De ha más lehetőség nincs, akkor így repülök. Így is jó repülni. Ugrálni, táncolni, szédülni és álmodozni.

És eltünni...!

Eltünni jó. Elbujkálok. Elvarázsolódom. Csak ne lásson senki. Majd akkor lássatok! Akkor láthatok. Minnél többet bújkál az ember annál jobban vágyik arra, hogy lássák. És elvarázsolják. És hogy elvarázsoljak másokat. Csodálkozni. Ébredni. Szeretni! Együtt, és egyszerre. Egy lélekkel. A pillanat fontos. A varázs pillanata, az érzés pillanata. A vágy pillanata! A világ pillanata!

Ettől megy minden tovább...

Ma sírva rögögés állapotába kerültem reggel!

A tegnap elég érdekes dolog volt. Először is már reggel megállapítottam, hogy nem "normális" reggelre ébredtem. Ugyanis nem szoktam minden reggel arra ébredni, hogy "Te szemét mocsok, te aljas áruló!..." igen mély "szellemi" tartalmú szöveg gyakorlásába kezdjek, mert hamarosan fel kell mondanom, és mivel ilyet még sosem csinálta, hát így ilyen nap se fog lejönni többet, mert bizony az először csak egyszer történik meg ugyebár!:)

Úgy éreztem már bőgni is tudok, hisz oly mélyen átérzem a probámát, de a bőgésre mégis csak háromnegyed 7 magasságában került sor, mikor is rájöttem mennyire egyedül vagyok! Ó minő téves feltételezés volt, hiszen néhány perc múlva kedődött is... tulajdonképp mi is? ...MINDEN! :D

Lelkesen rohantam le két piásüveget szorongatva, miközben konszolidált párocskák igyekeztek hazafelé a lift előtt. Ó hát igen. MOsolyogva a hátam mögé tettem a kezem...haha! Hát igen valamikor itt kezdődött az átlényegülés TRANSZ állapotba!

Az átmenetet a villamos jelentette. Nem tudom a villamosozásokról mindig olyan mély élményeim vannak! Egyértelműen kijelenthetem, hogy villamoson jobb inni! Nem olyan mint egy busz... egyáltalán nem! Bizonyára szeretünk villamosozni, azért van az mindig, hogy sosem szállunk le róla időben!

Megérkeztünk oda. Végre. Ahova Sör tanárúr hívott minket. (jó mostantól így fogom hívni:D) Pontosabban a lányt hívta, de nem is tudta, hogy bizony itt két MISS KÁOSZ fog megjelenni. Egyátalán nem volt rá felkészülve! Egyátalán fel lehet erre készülni?ÁÁÁ! Nem lehet erre nem!

Három kis "beavalatlan ÁRTATLAN jószágot" is elhozzott magával Sör tanárúr. A "kislányokat". Ígyhát igyekeznünk kellett. Igyekeznünk kellett minnél gyorsabban minél több mindent bemutatni nekik, hogy meddig lehet süllyedni 4-5év alatt!hehe Úgy birom, mikor megpróbálnak kívűlről magukra húzni valami érdekes dolgot, (rózsaszín, kócos haj...stb) de belűl még ooolyaaan kis ááártatlanook!

igen a performansz elkeződött és én már megint olyan furcsán libegős állapotba kerültem, nem is tudom, mindenesetre akkor már az első nagyelőadás meg volt, mikor is igyekezem néhány alkoholra szomjazó művészben mély benyomást tennem, és nagy "művésznőként" viserkednem.

Hát igen Performansz! Ím itt van neketek képben ábrázólva! Még jó hogy a lány le is fotózta, mert ha nem teszi, akkor VÉGKÉPP lemaradtam volna róla, mivel a kezdeténél "véletlenűl" bennragadtam a wc-ben. Na igen mindig ez van, most épp úgy gondoltam, hogy marha jól nézek ki!hííí! (ártatlan és szende tekintet) Ígyhát a káosz lány bőszen fotózásba kezdett, mivel hát kellett rólam épp egy fotó ami a "mai állapototkat" tükrözi! (igen tükrözi, mint a tükör! haha és persze tükör előtt! hahahahahaaa!) Ó persze! Pont így nézek ki most. Ez a kellemesen sápadt arc, pirosra sírt szemek, ólyan tipikúúús! Aki csak ránéz erre a képre nyílván békésen megállapítja, hogy ez a lány nyílváán zakkant. DE csak úgy kellemesen. Kellemesen lökött, kellemesen zilált, kellemesen elviselhetetlen, kellemesen káááóóóósz. Óóááó! Tehát kellemesem performansz!

Performansz. Egy ismerősöm szerint az emberek szeretik végig nézni a pusztulást. Ez igaz. Az emberek kiváncsiak. A primitív emberek bármilyen puszulást végig bírnak nézni, gondoljunk csak a rómaiakra akik szeretek halált és kínzást nézegetni, meg a nem is olyan régi korra, mikor oly népszerűek voltak a kivégzések! Hát pont ezért kellenek a performanszok, hogy "kultúrális" halált nézegessünk! A kivégzés egy új formája! jajj de jóóó! 

Jut eszembe kivégzés! Az este során kivégesztem egy pohár bor! Na jó többet is,de az az egy kifejezetten SZÖRNYETHALT! Fogtam a kezemben, és hírtelen megsemmisűlt a földön! Hümmm... aztán "kellemesen" átléptem felette.

Valójában én meg befejezni nem tudok...

Mert még mindig nem beszéltem a kandúr macska nyávogásról, a pörköltről, amit Sör tanárúr tányérjából ettem, a performanszról az utcán, naaaééés az a bizonyos esetünkről, mikor találkoztunk az álványzattal!!!:D hahahahahahahaha....

hahahahahahahahahaaa!!!!!!!!!!