Mondhatni.
Mondhatni, semmise csináltam a hétvégén. Teljesen értelmetlenűl és fölöslegesen telt el ez a pár nap. Teljesen és értelmetlenűl. De mindez csak "mondhatni" dolog, mert megint nem néztünk a dolgok mélyére, csak a felszínen csúszkálunk. Mondom a felszínen. Mivel ami látszólag teljesen fölösleges, abban van az élet. Abban a néhány elharapott szóban, amit annyira nem akarunk kimondani. Abban van minden. És ha végre ki tudjuk mondani, akkor megváltozik minden. Látszólag egyszerű dolog, mégis mennyire bonyolúlt. Azért mert ott van legbelűl. Sokkal egyszerűbb ezer más dologról beszélni, mint arról amiről leginkább szeretnénk? Tényleg? Miért? Miért vannak titkaink, és miért félünk? Mert azt hisszük hogy a "nagyvilág" csak arra a felszínre kiváncsi? Lehet. De számukra mondhatni nem csináltunk semmit. Azt hisszük csak a feszínre kiváncsiak. Pedig mindannyian kiváncsiak vagyunk.
A felszínel csak a zsarnokok elégszenek meg. Neki nem kell a szeretet, csak hogy jó alattvalók legyünk. Persze azért lehet, de ők nem tudnak úgyse mit kezdeni a szerettel, mivel bennük ilyen nincs... És nem érdekli őket, hogy mi van bennünk legbelül, hogy mi van a felszín alatt, csak az, hogy jó arcot vágjunk mindenhez. Akár az ókori istenek a görögöknél. De zsarnok most is lehet az életünkben, aki lehet akár politikus, főnök,... apa is.
Közlöm hogy én épp elvonási tüntettekkel szenvedek, mivel nővérem elvitte az intenetemet, vagy épp el akarja vinni. Najó, mire ti olvassátok már elvitte. (folyamatos múlt vagy mit tudom én... kunc:)) Szóval előre irogatok nektek üzeneteket, hogy nekem majd a jövőben, vagy épp most a jelenben, mikor ti olvassátok épp eeeelvonáááásííí tüntetm van. Na ez vicces, mi? jóóóóóó! haha! Amit most leírok, az kétszer fog megtörténni. Egyszer mooost, mikor írom, és egyszer mikor úgy tünik, mintha most írnám! De mint mindom ez csak látszat! haha! Nehogy már elhiggyétek! Virrrtuális! Légyszi hívjatok fel telefonon, ha megakartok arról győződni, hogy én valóságosan is létezem, nem csak egy nem létező világban. Meg nemlétező üzemmódban, ahogy most, híííí!:D
Arany és zöld, a szecesszió kedvenc színei közé tartozik. A szecesszió meg a kevenc stílusaim közé... Hiszen a szecesszió párhuzamba hozza az isteniséget, a beteljesülés, az aranykort, a tökéletességet, az esztétikát, a szépséget, az örülettel, a méreggel, a betegséggel, a fájdalommal és a káosszal. Ó milyen érdekes. Ez egy nagyszerű stílus, nem hogy nagyszerű, Zseniális!
míg a szemem sarkából meg pillantva a képet úgyéreztem, mintha én lennék a képen... Milyen furcsa, mintha "mi". Paulo és Francesca? (Igen, jelenésem volt!:D) De tudjuk kik is ők? Tudjuk miért szecessziósak, mikor Dante írt róluk az Isteni színjátékban? 
A vadmacska lesben áll. És ébren alszik. Mindig tettre kész, ha van értelme megmozdúlni!
Kezdek félni...