Boldi Karimarit! Tralláláááá trallááálááá
Csillagocskákat szordogálnak valahol, Karácsony van, ilyenkor hajlmos az ember hülyeségeket is csinálni, ponty. Pusszi, pusszi, cupp-cupp, vagy ahogy én szoktam csá-cumi-csá
hahh, lehet hogy eltévesztettem.. az a szilveszter, na nem baj majd akkor is idiőta leszek, mert hát kitérdekel az a szilveszter, ha Karácsony van.
Hát akkor Karácsony van, mert Salföldön volt hó, ha nem lett volna hó, akkor nem lenne kép.
ponty.
Boldogok, kik ismerik,
Eget, Földet kémlelik,
Majd látva újra építik,
A szépet
Remélve...
A nagy mítoszok, csak hétköznapi dolgok voltak. Amikor megtörtént senkise gondolta, hogy csoda. Hiába. Csak várakozom. Várom a nagy csodát, de a csoda mégis attól csoda, hogy nem várta az ember. Azt hiszem, végetért valami, és mikor észreveszem, hogy mégse ért véget, és azt várom, hogy csoda történjen. Hogy minden megváltozzon, és magától megkeressenek meg újra. De a valóságban rá kell jönnöm, hogy már csak én gondolok arra... Csak én gondolom, hogy megtörténhet a csoda, és egyszerre minden megváltozik, és a visszájára fordul, és megvallják nekem, hogy mennyire szeretnek, és mennyi mindent megtennének értem. Hogy mennyire fontos vagyok valakinek, és mennyire jó lesz ezután. A valóság egészen más, és azt mondja nekem, ez az egész csak képzelet, és egészen egyoldalú. Nehéz úgy leírni, hogy ne legyen konkrét, de valójában sokunk átélhette már ezt az érzést. Nem elhagyva vagyok, csak épp egészen egyedül, épp csak túlélni próbálok, hétköznapi és átlagos csodákat várok. És várom a nagy csodát, ami ezen a Karácsonyon megtörtént, (de ez titkok). Tudom, de nem érzem... kicsit se. Legalábbis most nem. Bár ezt se olvassa senki, azt is tudom, aki olvassa, az meg nem érti, vagy félreérti. Nem, persze, biztos lesz aki érti is. Remélem...
Hétköznapi csodák... Kétezer éve, egy gyermeket váró fiatal pár keresett szállást magának egy kisvárosban. Nem találtak. Épp oly elutasítóak voltak akkoris az emberek, ahogy ma is. A szülők tanácstalanok voltak, és lehet, kicsit elkeseredettek is. Szomorúak, ráadásúl a gyermek épp megszületni kívánt, hát nem találtak mást, csak egy koszos kis istállót a határ szélén. Lehet, hogy túl meleg se volt, angyalok dalait se biztos, hogy hallották, csak egy dolog volt jó ebben az estében, hogy szerették egymást és boldogok voltak... nagyon.
Hát megint itt van!:) Érdekes, olyan furcsa, hogy most olyan hamar eljött nekem. Az egész decemert szinte végig álmodoztam, meg iskolába jártam, és előadásokra készületem, de amúgy teljesen nem érdekelt az egész. Nem mintha készületlenül érne a dolog, mivel szeretetből úgyis "öntovább képzést" tartottam, de amúgy örültem, hogy élek. Ahogy végetért a nagy előadás, én ahelyett, hogy boltokba rohangáltam volna ajándékot vásárolni, inkább fél napot áldoztam arra, hogy hőn szeretett ki Salföldemre, hogy kipihenjem magam.
Mondom fél napot! Vasutas sztrájk idején elég érdekes vonatra szállni. Nagyon izgi. Nem elég, hogy már a bkv is elég kihivást okozott a számomra azzal, hogy a rég megszokott kis villamosom már nem igen jár, és ez csak most tudatosodott számomra, és busz helyett néha a szemerkélő esőben és húzós kofferel inkább a lábbuszt választottam, pusztán azért mert az gyorsabb volt, még a pontos vonat indulást se tudtam. Az információban azt közölték, hogy óránként jár vonat Székesfehérvárra, "ja épp most ment el 5 perce!" hihííí... Csak lazán! Gondoltam, aztán csak el telt valahogy az az óra, és fel is szálltam a kis vonatra, ami persze 20 perc késéssel indult, mert hát miért ne? "Nem baj, hogy legalább már nem fázom!"- gondoltam. És csodák csodájára 20 perc késéssel el is indult! A probléma már csak az volt, vajon Székesfehérvárról vajon indul-e vonat Tapolcára?! Elég szar lenne itt ragadni éjszakára, de csak nyugalom. Fél óra mulva indult is! Mármint a kijelző szerint, a valóságban meg hiába kerestem a vágányon nem találtam! 5 perccel az indulás előtt kezdett gyanússá válni a dolog. "Jó, most már megnézem alaposabban!...Aham! Ott!" Ez kis vagon álldogált valahol a vágány elején. Ő volt az! Elég vicces volt, hogy szinte én voltam az egyetlen utas! hehe... Csak miattam inditották biztos! Na de leértem, ez a lényeg!
Mindig ez a lényeg célbaérni, és csak és kizárólag nyugodtan! Így minden jobban megoldódik... Most is ott volt az a kis studenka, és olyan aranyos volt! Karácsonyra is mindenkinek ezt kivánom, csak nyugodtan! A lényeg, hogy együtt legyünk, és nem lihegjük túl a dolgokat... Én most igazán nem lihegtem túl, ez biztos. Kicsit már elegem van ezekből a karácsony előtti zsibvásárokból, az is igaz. Meg a sok gagyi gyertyából, giccs angyalkákból, télapókból, miknek semmi köze sincs a Mikuláshoz, vagyis Szt Miklós püspökhöz,... meg stb. De most már mindegy, itt vagyunk, itt van már a Karácsony! :)
Még egyszer boldog Karácsonyt mindenkinek!
Tegnap megkérdezték tőlem hogyan leszünk azok? Nem tudom hogyan lehetünk teljesen szabadok.-válaszoltam. Aztán így folytattam valójában akkor leszünk teljesen szabadok, ha nincsenek bűneink. Erre nagyon felcsillant a szeme a férfinek. Nem gondolt eféle válaszra gondolom. De tetszett neki. Aztán vallási témákba mentünk bele, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akiket már gyermekként megkeresztelnek, és nincs joguk megválasztani a vallásukat. Mondtam, a szabadság független a vallástól, a gyermek később amúgyis dönthet más vallás mellett...
A szabadság egyfajta lazaság is. El tudunk fogadni embereket és helyzeteket, és be tudjuk fogadni a szeretetett. Érdekes, hogy a forradalmak szabadsága valami egészen másnak tűnik. De azt is tudjuk, hogy ezek a szabadságok, sokszor rosszúl végződtek. Sajnos. Nem voltak pedig rossz szabadságok. Az embereknek ki kell tudni állni a jó dolgok mellett. Ezért szeretjük a forradalmakat. Csak nagyon nehéz nem a hatalom vágyért, hanem csak az emberi értékekért harcolni. Forradalmárnak ezért nehéz lenni... mert egy jó forradalmár szabad! Szabad a bűntől és az emberi kicsinyességtől, a kishitűséktől. Akár még a kinzártól sem retten vissza, mert belűl nagyon szilárdan tudja, hogy mit és miért képvisel, és sohasem fél a haláltól...
De hogy miért jutott ez pont most eszembe? Itt van a szabadság! A ránk törő szabadság. Pár nyugodt nap, amit békében és szeretetben tudnánk eltölteni. Tudunk vele mit kezdeni???
(Vagy titokban várjuk vissza azokat a személytelen egyhangú napokat, amikor újra nem kell gondolkozni sajátmagunkon és azon, hogy hogy tudunk/nem tudunk szeretni?)
