Mondhatni.
Mondhatni, semmise csináltam a hétvégén. Teljesen értelmetlenűl és fölöslegesen telt el ez a pár nap. Teljesen és értelmetlenűl. De mindez csak "mondhatni" dolog, mert megint nem néztünk a dolgok mélyére, csak a felszínen csúszkálunk. Mondom a felszínen. Mivel ami látszólag teljesen fölösleges, abban van az élet. Abban a néhány elharapott szóban, amit annyira nem akarunk kimondani. Abban van minden. És ha végre ki tudjuk mondani, akkor megváltozik minden. Látszólag egyszerű dolog, mégis mennyire bonyolúlt. Azért mert ott van legbelűl. Sokkal egyszerűbb ezer más dologról beszélni, mint arról amiről leginkább szeretnénk? Tényleg? Miért? Miért vannak titkaink, és miért félünk? Mert azt hisszük hogy a "nagyvilág" csak arra a felszínre kiváncsi? Lehet. De számukra mondhatni nem csináltunk semmit. Azt hisszük csak a feszínre kiváncsiak. Pedig mindannyian kiváncsiak vagyunk.
A felszínel csak a zsarnokok elégszenek meg. Neki nem kell a szeretet, csak hogy jó alattvalók legyünk. Persze azért lehet, de ők nem tudnak úgyse mit kezdeni a szerettel, mivel bennük ilyen nincs... És nem érdekli őket, hogy mi van bennünk legbelül, hogy mi van a felszín alatt, csak az, hogy jó arcot vágjunk mindenhez. Akár az ókori istenek a görögöknél. De zsarnok most is lehet az életünkben, aki lehet akár politikus, főnök,... apa is.
