Hamár úgyis olyan, olyan, olyan aktuális, hogy azt nem is sejtitek! Csak én tudom, BIBIBÍÍÍÍ! Tegnapi Machbet...na meg a többiek.ÁÁÁÁÁÁÁ! Nem is beszélve a "Gy. lány életéről", de ezt még nem tudja senkiii!!!
Kezdek megőrűlni...
Kezdek megőrűlni. Vaaagy taláán sosem voltam normáális??? Inkább az utóbbi...
Tehát semmi ok az aggodalomra!!!
Világ, világ, te oly kegyetlen,
Szépséged mégis mérhetetlen.
Boldogok, kik ismerik,
Eget, Földet kémlelik,
Majd látva újra építik,
A szépet
Remélve...
Milyen hangszeren játszik Gyurcsány Ferenc? Egy bajnai gordonkák! (Apu:))
A Nagybőgő reméljük nagyot bőg!Hahh, nálam van a névjegye, átkozzuk meg! :P Na nem kell, elátkozta már magát, mert gyilkos... Csak ne gyilkoljon tovább...
A parlamentet még nem akarták eladni???
Repülni akarok! Elrepűlni messzire! Vágyni, élni, járni, kellni!
Tudtátok, hogy a madarak is buliznak tavasszal éjszakánként? Éjjel egy Rigó bácsinal találkoztam. Énekelt. Biztos mert szerelmes!:) Jó tanulni az állatoktól... Ők még tudják, hogy mi mikor jó...
Néha mégist csak túlélünk dolgokat, mert mondjuk "megéri túlélni", pedig aztán minden csak a túlélésért lesz. Nem szeretek túlélni, bele akarok hallni az életbe! Mindig kis-kis halálokkal... Mindig kis-kis újjászületéssel! Újjászületni újjászületve...
Illeg-billeg porban,
Nem találja helyét,
Megszédül, majd újra,
Kitárja a kezét.
Hosszú szárnyaival,
Egekben elrepül,
Hűs vizek felett,
Felhőkön megül.
Albatrosz vagyok,
Albatrosz a szemem,
Csak repülni vágyok,
Csak fel, fel!
Az albatrosz nehezen boldogúl a szárazföldön...
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Egy maszületett világraszóló magyar!Ma született, pontosabban 128 évvel ezelőtt. Igen, igen abban a házan lakom, ahol valaha Bartók Béla is. Nem sokáig, de mindez éppen elég volt ahhoz, hogy megemlékezzünk róla... egy hárfával az udvaron... :)
És persze meg is szólalt az a hárfa... Kicsit fáztunk, mégis nagyon-nagyon szép volt, olyan jó volt...! Olyan jó megállni néha, és csak szépet hallgatni, nem rohanni sehova, nem gondolkozni, hogy miért és minek, egyszerűen csak gyönyörködni. Igen, szükségünk van a szépre! A szépre, minek látszólag semmi értéke nincs. Aminek látszólag nincs gyakorlati haszna, de mi emberek tudjuk értékelni a szépet! És nem csak értékelni tudjuk, de szükségünk is van rá...!
Magyar már vagyok, világraszóló még nem, de rajta vagyok a problémán! :D
Álom az életem.
Nyomasztó vagy édes?
Bár játék énnekem,
Az álmok közt rémes.
Álom az életem,
S álomban mondom ezt,
Álomban ébredek,
S álomban alszom el.
Álomban élek én,
És álomban halok,
Álomban írni szép,
Mert én álom vagyok.
Életben álmodok,
S álmodok egy földről,
Világtól búcsúzok,
Lelkeket köszöntök.
.jpg)
"Komoly csata volt!"Haditudósítónk jelentette, hogy a salföldi ellenállókból alakuló, Salföld Szabadcsapat honvédei, tegnap 10 óra tájékában támadást indítottak, az idegenek által birtokba vett, Salföld központi, stratégiai pontján felállított zászlórúd ellen, amin már hónapok óta egy idegen, "indiai zászló szerű", kissé cakkozott szélű zászló lobogott. A támadás kitervelése komoly munkát és türelmet igényelt, mit szakképzett katonák segítségével végeztek drága nemzeti érzelmű katonáink. Így szerencséren most sem csalódhattunk bennünk, és elismerően jelenthetjünk, hogy...
Ugyan összecsapásra nem került sor, mert az idegen "zászlóvédők" a seregünk láttán, még érkezésük előtt szétszélettek a szélrózsa minden irányába! Ifjú és bátor, hős katonáink így újból kitűzhették a piros-fehér-zöld lobogót Salföld légterébe!
"Szecessziós vagyok! Mert a szecesszió olyan közel áll hozzám, állítólag a mozgásom is olyan groteksz...! Akár csak egy szecessziós inda. Vagy egy szecessziós nő, a szecessziós rajzokon. De hát már kicsi koromban megállapítottam, hogy a GÓTIKA és a SZECESSZIÓ a kedvenc stílusom! Na persze, igen ez még abban a korszakomban volt, mikor a gyerekek a kedvenc színűket és állatukat határozzák meg. Na persze én ezek után röktön ez is megállapítottam, hogy melyik a kedvec stílusom... :) Már annyak idején is szerettem megállapítani a pericitást, ami álltalában a világot jellemezi. Most még azt is hozzá tenném, hogy a romantika is a gótika és a szecesszió rokon stílusa."
A közös minden bizonnyal a filozófiában rejlik? A vágyban. Az elvágyódásban. Csalódtunk és visszajágyunk valahova, ami szép és jó... szép és jó volt.
Kezdünk szecessziósak lenni. A mi korunk az újjabb periódus, az új szecesszió, az új cirádák, a fájdalom és csalódás cirádái. Csalódtunk az egyenes vonalakban! Rájöttünk, hogy "cifrának" sokkal jobb lenni! Rájöttünk hogy az élet nem egyenes, sokkal kiszámíthatatlanabb, és egyre bizonytalanabb a jövő... Rájöttünk, hogy élveznünk kell a kanyarokat, a hurkokat, az elcsigázottságot! Elcsigázódunk...:) Csigulunk...:) "csorbulunk"... és élvezzük az egyéniséget és a szabadságot, amig csak lehet!!!
A túróizmusnak külön története van. Kedves ismerősünk, aki saját maga álltal egy személyben szerkeztett, kézzel írott, környezetvédelmi havilapot ír, mellesleg 19. századi kisnemesnek képzeli magát, gyakorta írta turista szót túristának. Így hát egyszer egy "kedves olvasó hölgy" megelérelte a sok túúúristát, így nyílt levélben fordult a tisztelt "szerkeztőséghez". "Aki a turistát hosszú ú-val írja az egyéb galádságokra is képes!"- írta, és nem is sejtette, hogy ezzel egy fogalom újra felfedezését idézte elő!
Túrizmus, a túró szóból eredeztethető vissza, ugyanis eredetileg a túrizmus a túróizmus röviditett változata. Az ősi túróisták, gyakorta jártak a hegyekbe földet túrni, mivel tudták milyen jó szolgálatot tesznek ezzel a leendő turistáknak, kik már teljesen földtúrásmentesen sétálhatnak a turista ösvényeken. Az régi túristák annak idején még a túróista ösvényekre mentek kirándulni, de ahogy egyre több túróista lett, úgy lett egyre kevesebb túróista ösvény, mivel már azokon idővel erősen feleslegessé vált a földtúrás...
A túró, túrista mozgalom viszont, újabban egyre jobban kezd újraéledni kis hazánkban. Ennek egyik jele a túrizmus szó ismételt felbukkanása! Vajon milyenek lesznek az új túristak? Szeméttúróisták? Igaz olyanok már vannak...
Na mindegy... Addigis olvassuk az "igét"! Manapság már a kézzel írott újságok is digitalizálódnak...!
Igen, egy tizenhárom éves kislány verse következik, a naaagy Harry Potter "imádó" korszakból...!
Bizony, bizony ezt a versemet is teljes nyugalommal közölhetem!
(Ugyanis már ki van adva!)
Varázsolok, és nem vagyok boszorka,
Ember vagyok, nem vagyok má,
Lelkemben jól tudom miért van,
Az imátkozás, sokszor csodás.
Nem kell ahhoz bűbájt tanulni,
Mindenhez elég tiszta szívvel hinni.
Lángészből fonni szépeket,
Nem kell átok, csak képzelet.
Az élet így szebb s tágasabb,
Így élem meg sok vágyamat!
Még van rá 20 perce!
Na mindegy, a helyzet az, hogy múlt szombaton elmentem futni, és mivel ez eléggé ritka tevékenység az életemben úgy gondoltam megosztom tapasztalataimat...
A kép fekete-fehér... Jó tükrözi a hangulatomat, ugyanis mivel futni nem szeretek sokáig, elhatároztam, hogy nem sík terepen fogok futni, hanem elmelkedőn, hogy minnél rövidebb ideig zavarjanak a csámborgó túróisták és hangoskodó gimnazista fiúk. Nem tudom, szerintem elég érdekes látvány lehetek, mikor kisbundában kocogok felfelé egy girbe-gurba utcácskán.
Ááá! A legjobban ezt utálom, hogy néznek! Ne nézzenek! Azért lakom itt hogy mások ne legyenek itt! :) Kis egoizmus, de olyan jó hely ez! Az én kis Budapestem szive...!:)
Szeretem az ilyen képeket... Hát igen, színesre váltottam. A friss levegő felélénkített, és felfrissítette a gondolataimat, és a képzelő erőmet...
őőő...
Érdekes, hogy itt minden olyan trutyis. Ja meg össze van firkálva, naa de ez egy turita környék. Inkább TÚÚÚRISTA! Bizonyára a jegyes vaddisznók kedvenc üdülőparadicsomában tartózkodom. Minden bizonnyal! De miért jönnek szemben amerikai turista lánykák? Nem is beszélve a "fényképető japánokról"!
Na mindegy, akkor megyek tovább...
Jajj nee! :DIgen, itt volt az a "bizonyosos" eset! Amikoris... LEEJTETTEM! Igen, akinek még nem világos, annak mégegyszer, igen leejtettem! A táskámat... Vicces. Jót nevettem rajta, és még szerencse, hogy éjjel 2 volt. Na meg az is szerencse, hogy már gátlásaim se voltak! :DDD Bemászni...
Még jó, hogy mi lányok ilyen bártak vagyunk! hehe... Egy fiú nem mászott volna be... Tanúsítom!
Kinek kell Budapestes körömpolírozóó???
Nagyon érdekes, elképzelem kinek juthatott eszébe ilyeneket gyártani...:) No meg azt is, ahogy a német turisták kiszállnak a buszból és első dolguk, hogy lepolírozzák a körmüket...
Ó, milyen lehet a Parlamenttel körmöt polírozniii? :D Igazán kipróbálnám... Na meg cirill betős Budapestbe??? hehe... na ha valaki nem tudná, hooogy mit vegyen nekem névnapomra...khüm... Na itt a ragyogó lehetősééég!!!
Változnak az idők, változnak a nézetek... hehe :)
(Íme a mai este tanulsága. Nem szándékoztam beírni, de ezt mindenképp említésre méltó!) Mindenkinek NYUGODALMAS jó éjszakát!
Kóválygok a végtelenbe
Keresek én, és már mennyi
Éjjen át elkeseredve,
Szerettem volna jól lenni.
Szerettelek sok vidámság,
Pár emberközt elvegyülve,
Most az emlék mind komor már,
És csak nézek elmerülve.
Számtalanszor érzem, hogy most,
Jó lenne, ha vágyam élen,
Találnánk sok furcsaságot,
Bánatunkat elmesélve.
Majd vidám lenne a játék,
Táncolnánk szürkés házaknál,
Sokan lakják, mégis árnyék,
Ablakokból nem látnak már.
Városiak oly szerények,
Nem vágynak csak élni, élni!
Érzelmeiket megélve,
Együtt lenni és zenélni!
Furcsa kép egy ember arca,
Unalomba ássa vágyát,
Lelkében a fájó harca,
Rossznak gondolja hazáját.
Végtelen buszon utazva,
Talán egyszer hazatérek,
De vágyom rá, hogy mulatva,
Világvégére elérjek…
(Fábián Franciska)
