"...meg a fától az erdőt!"
El nem tévedtem, csak hazatévedni felejtettem el, de mára már az is sikerült.
Pedig maradhattam volna a középkorban. 
Csatamezőkre járhatam volna, és hamubasült pogácsákat vihettem volna a kosárkámba, hogy meg ne éhezzen a végvári vitéz uram. Majd kis apródakat szültem volna neki... hmmm. Lovagolni már tudok! Lovon...
Pajkos nagyon édes volt. Mindig másfelé akart menni mint én. Na meg jobban félt a disznótól, mint a kutyáktól. Ja és akkor vágtázik, mikor kedve szottyan... (mondjuk hazafelémenet lejtőn lefejé... nagyon izgi!)
