nem leplezem.
Ifjabb lélek lettem-e?
Még nem tudom.
Nélküled így pártalan
csak öntözöm,
Rejtegetve tükrözöm
meg önmagam.
Véltem azt, hogy bennem él
hit, bár a mag
földbe téve úgy maradt,
mint vak remény.
Dermedezve változom,
de baj vidít,
ja, talán mert nem telít,
ha álmodom.
Engedem, jó tiszta légy,
és elmegyek.
Mocskaidban elleszek
azt mondva: „kéj”.
Félreraktam rendszered.
Az ösztönöm
úgy szabad: nem őrködöm,
és fesztelen
belátok az éj mögé.
Sötétben új
lelkem bátor fénybe nyúl,
és tükröt ér.
Sorsom tán, hogy elbukom,
beismerem.
Játszom egyet, Istenem
szeret tudom.
Így nem kell a végtelen,
mert gyermeki
határok közt lesz teli
az életem.