Íme új termékünk: A MAGYAR FÜLBEVALÓ!
Az árucikk 800ft on-lány módon (ez csak név azonosság) megrendelhető nálam, illentve egyéb színekben is, kívánság szerint (pl. árpád-sávosban... heheheheheeee! Na jó, olyat még nem csináltam.)
Az árucikk 800ft on-lány módon (ez csak név azonosság) megrendelhető nálam, illentve egyéb színekben is, kívánság szerint (pl. árpád-sávosban... heheheheheeee! Na jó, olyat még nem csináltam.)
Lecsücsentem alája.
Ez egy magas, közepes vastagságú, csíkos, hangsúlyos, éles, finomszínű, sőt ami azt jelenti, kifejetezzen alkonyatszínű szivárvány volt. A negyvenegyedik!
Tudtam, tudtam, tudtam!
Meghatározás: Alacsony (ami azt illeti extra alacsony!), vastag, átmenetes, derengő, hangsúlyos, élénk színű szivárvány volt!:) A telefonom meg szarúl fényképez...
Már kiskorormban éreztem, hogy fordított világba élek. Mindig én személyesítettem meg az örök kivételt. Most meg rettegek. Hogy mitől? Na elég vicces attól rettegek, hogy teljesül a saját vágyam. Most épp megint az a problémám, hogy nem merem megnézni a leveleimet. Nem ez már kóros levélolvasási fóbia.
Már nem birom elviseli a tétlenséget, de egyedül nem megy.. semmi.
Na és hogy értelmezhetővé váljon, megint láttam egy filmet, ami felborította az amúgy állítólag (tehát sohasem) harmónikus lelkivilágomat.
Match Point. Ajánlom mindenkinek "szeretettel". Szerepel benne ez a... ez a... ez az UBORKA!
Henyéltem halomban,
Hetekig halottan,
Harácsolva hányszor,
Hol hitem hagyottan.
Halvány hajnalban háltam,
Hűvös harmatra hánytam,
Havas hegyek helyett,
Híg hullámra hágtam.
Megkegyelmeztem végűl...
Régi szép idők!!!:):):)
Minden történik valamiért. Az élet ama két dolog közötti őrlődés, hogy vajon rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy minél többet akarjunk tenni a dolgokért. Legalábbis úgy tűnik, mintha ez kérdés lenne. Valójába mindig kell tenni valamit ahhoz, hogy a dolgok csak úgy valamiért történjenek! És véletlenek nincsenek!
Tehát szenvedély kell! Kockázat nélkül semmi sincs. Fájdalom és szenvedés sincs, de boldogság is csak abból van. Sötétség sincs és napfény sem! Szeretem a természetet! A sötétséget is meg a napot… szivárványosan ragyog.
Nyomozni kezdtem, Bizonyára ez a 11-es szám a velejéig az én számom, ez már két évesen is feltűnt, mikor 11-ig tudtam számolni, de csak azért 11-ig, mert 10es szám után viccesnek találtam, hogy két darab 1esből áll. Tudtam hogy van tovább is, de az mellékes, nem is érdekel..
1987.09.28. Igen, ebben a dátumban egyetlen egy 11-es sincs, akár hogy is nézzük, se nem 11-edike, se nem 11-dik hóban! De! 1987+9+28=2024 2024/11=184 Haháá! A másik módszer meg: 1+9+8+7+9+2+8=44! Hahahaháá! Szóval már a születési dátumomban is benne van a 11-es kétszer!
Aztán életem 11-dik hónapjában szüleim összeházasodtak, 1988. augusztus 11-én. Teljesen egyszerűen, csak az égben kötettetve, mindenféle felesleges személyek, mint példáúl anyakönyveztetőnő és násznép asszisztálása nélkül. Bizony, mit szólna ehhez az apeh? Fekete esküvő volt! :D annyira fekete, hogy rá 11 évre, 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. Micsoda összefüggés! Szüleim és a teljes napfogyatkozás! Nem csoda, hogy Forgács M. tanárnő mindenből nem értett semmit! :P
Rá két évvel szintén augusztus 11-én életem 2. legnagyobb csodája, mikor először kértem és kaptam szivárványt...
Aztán 2001. szeptember 11-e. Meggyőződésem hogy az is miattam történt! A kis F. hazafelétérve az iskolából arra gondolt, hogy de kár, hogy ma sem történik semmi! Legalább valami történelmi esemény történhetne! Aztán unatkozva elment a délutáni szolfézs órájára, majd sietett haza... Bakapcsolta a rádiót, ahol akkor tájt adták kedvenc rádiójátékát, de most még sem az volt a rádióban. Valami repülőgépekről, meg Wörd TRÉ Centerről beszélgettek... "Jajj biztos vki elcsavarta a rádiót!"- gondolta, aztán hazajött Anyukája. "Anyu mi történt?" "Az arabok megtámadták Amerikát." "Miii??? És mi az a Wörd TRÉ Center?" "Az a két torony New York-ban." "Van két torony New York-ba?" "MÁR NINCS!!!" "DE JÓ! Akkor mégis csak történt ma valami!" :D
Szóval visszatérve, életem 1. csodája szintén 11 éves koromban történt, 1998-ban! Igen, abban az évben mikor hatalomra került a fidesz! :P Idén leszek 22, tehát kétszer 11, így legalább a születésnapomra való tekintettel kellene előrehozott választásokat csinálniii!!!! :D Hát miért ne? Főleg, hogy 2009 van, és az ugyebár 2+9! Na jó akkor majd beszólok a központba!
Mosolyországban jártam,
Hol rám mosolyogtál,
Sikamlós felhők alatt
Megbabonáztál.
Tudtam, hogy nem lesz,
Soha többé sírás,
Csak mosoly égre írás,
Amikor csak kéred
Szivárványt kérve
Istentől az égre!
Mosolyföldön járva,
Mosoly hegyre hágva,
Mosolyom nem szűnt a teher alatt,
Nehézkesen mászva
Csak kértem csókodat.
Vad mezőkön voltunk
Nagy vihar alatt
Fa alá guggoltunk.
És védve voltam általad,
Betakarva lábamat.
Mosolyföld egy városa,
Szűk utcájú volt,
Üszkösek a házai,
Bajnak is komoly.
Mégis reggel álmosan
Várt ezer mosoly.
Sok mosoly időt töltve ott
Mosoly éhesen.
Mosoly banánt kérek én
Reggel kedvesem!
Mosoly szemed sugarát
Iszom, mint harmatot,
Teát főzhetsz édeset,
Jobbat nem kaphatok!
Mosoly este álmosan
Fejem párnára hullt,
Megőrizd meg álmomat,
Jövő legyen a múlt.
Mint amikor délután,
Buszunk után várva,
Vágyódva a szép után,
Egymásra találva,
Thököly út szegletén,
Reád pillantottam én.
Mosoly lett az élet,
Most Mosolyföldön élek...
Gondoltam, gondolhatnám így is! Hogy szeretnék valamit (valamiket, valakit, stb?) az egészen biztos. Vágyom rá, de mindig nyomaszt egy folytó tudat, hogy nekem csak a fejemben történnek meg a dolgok, aztán csak legyintek, hogy már megint olyat gondoltam, amire nem vagyok képes, vagy olyat, aminek semmi valószínűség alapja sincs...
Igen. Vannak olyan dolgok amik nagyon mennek, és vannak amik nagyon nem. Az előbbihez csak pozitívan kell gondolokoznom, ilyen ez aaa, ez aaa bizonyos szivárványfakasztó képeségem. Ahogy ez tegnap is történt. Elhatároztam, hogy a vágyamra úgy gondolok, mintha az valóság lenne, és erre szinte ösztönösen megerősítést kérve magamnak kinéztem az égre. "Hmm, nem olyan, mintha szivárvány lehetne rajta!"-gondoltam és a nap felé fordúltam, ami erősen sütött. "Mi lenne, ha most a nap körül lenne szivárvány, a hagyományos szivárványok már olyan uncsik úgyis!" Még nem láttam semmit, majd két másodperc múlva megdöbbenten vettem tudomásúl, hogy az egyik felhő szivárványszínben tündököl. Na így lett ő! Lehet, hogy nem látszik túl jól, de valóságban sokkal szebb volt persze! :)
"Z: Ha megszeretnélek venni milyen gyümölcs lennél a zöldségesnél?
F: Minden bizonnyal eper, na és te?
Z: Természetesen a BAB!
F: Milyen olcsó vagy! Ja amúgy engem nem a zöldségesnél kell meg venni!
Z: Hanem?
F: A régiség boltba! Én egy szecessziós csillár vagyok!"-mondta, és belecsavarodott a függönybe!
(Boldog emlékezetű V-P. Z-nek, aki mostanában pénzszűkében van, ezért le kellett csökkentenie a heti adagját ötszöri berúgásra, és három randira. Szörnyű ez a gazdaságiválság! Hogy fogja kibírni ezt, szegényke!)
"Elmentünk a dePresszóba melanKólát inni!" (Nem tudom melyik együttes melyik száma, deee...)
Munkaünnepe. Hát igen, annak aki dolgozik. Én nem, ezért nekem nem is ünnep? Csak szívok, hogy nem tudom macskakaját venni, nem is beszélve az ínstand kávéról.. Persze van aki dolgozik, és most biztos szépen "nyaral" a barátaival valahol a nagy Alföldön. Már ha persze ott van. Ő ugye dolgozik, ő ugye megengedheti magának.
Én persze csak itthon ülök, hogy etessem a macskát, na meg hogy CSINÁLJAK vmit.
Jó-jó, idáig ez semmi más mint egy unalmas önsajnálat... Nem, nem igazából egy reménykeltő esemény szomorú következménye...
Íme a ház, hol mindez törént. Mármint a korlátja. Tökéletes volt! Szecessziós pillangó szállt meg... majd megszánva engem szívembe költöztette az érzést, amit már majd 8 hónapja nem éreztem...
De először is, nem is vártam semmit attól helytől csak nézem, és rácsodálkoztam a szépségre mitől boldog voltam. Aztán csak ültem, ültem azon a bizonyos helyen, és nem is vártam semmit, magam sem tudtam, hogy miért ülök ott, legszívesebben felpattantam volna és elmentem volna, de éreztem hogy nem tehetem, éreztem hogy kiszolgáltatott vagyok, és csak mély lélegzeteket vettem, hogy oldjam a feszültségemet. Így kell lenni-e ha így történt!-gondoltam, és próbáltam beletörődni "sorsomba". Elvem, hogy minden történik valamiért, főleg ha nem erőlködünk azon, hogy történjen valami. Mert ha nem számítunk semmire, akkor érnek a legnagyobb meglepetések. Ha nem számítunk semmire tudunk örülni, kicsi dolognak is. Persze sokszor érzem hibásnak magam azért, mert mindig arra vágyom, hogy történjen valami...
Sokszor voltak már feleslegesnek tűnő szerelmi fellángolásaim, mint talán mindenkinek. Nem különösebb, de valahogy mindig meg értettem utólag, hogy miért nem jöhet össze a dolog mégsem, sőt a hibákat már akkor tudtam, mikor még reménykedtem a dologban, de vágy olykor mindent elhomályosít...
Van akinek azért kellet egy röpke fellángolás az életébe, hogy rájöjjön, hogy nehéz egy olyan szerelmet pótolni, hol tényleg szeretetve van, és látsztért nem szabad a boldogságot kockáztatni.
Nem is tudom, hogy miért írom mindezt le. Talán nem vagyok egyedül. Talán nem csak én gyártok elméleteket kósza pillangók elsuhanásból itélve... talán nem csak nekem van május elseje, és egyben tavasz... :) Tudok példákat... Júlia a Holdnak vallott szerelmet, de mégis "kihallgatták" titkait. De egy nő sosem vallhat szerelmet, nem is szokásom. Nem is építek légvárakat. Kippukasztom a felhőket, és prepalálom a pillangót... majd felcímkézve, rendszerezve, besorolva berakom a gyűjteményebe.
"Nagy baj az agy baj!"
Szóval csak pozitívan!
SZÍVUNK???
Mindenkinek fájni fog, trallalallala
Jajde jó, hogy szívunk, jaj de jó, jaj de jó!
Miért is kéne nekünk jobb? Trallalallalaaa
Mi úúúgyis mindig szeretjük, ha jóól meg SZÍÍÍVJUK!
Trallala
•
(fájl trallala)
–;–Ķ~”„ć^…•Ż∆ķ©ń∂~¨ĻŅ^¨ź†¶€≠\}][{›‹|&™£$‹«»ć„ąß∂ń©ķ@ꀶ†ź HOL A SZARBAN VAN AZ A CSILLAG????
hát ez almagép, almagép...
http://haromnegyzet.blog.hu/2009/03/30/bajnai_gordonka
Igen, én még nem raktam fel képregényt, nem is fogok, de ez "gordonkásat" MÚÚSZÁÁÁJ volt beszereznem! Minden kedves képregényszerkesztőt csak ösztönözni tudok...! :)