Gombafejek, fatálak,
Megélem a parákat!
Nem kísért az alázat,
Amit most látsz, a vázat
Belöllem, ezt ne hidd el,
Csak úgy úszok a sikkel,
Így leszek én önálló,
Csak magamért kiálló,
Védekező merevség
Begolyózza fejecském!
Letépném én ha tudnám,
De megölne a puskám.
Apuskám!
Kedves Olvasó!
Megjelent új könyvem Gombamesék címmel. Most szombaton déltől dedikálok a Vörösmarty téren :)
Egy mese a 25ből:
A költő
Csiperke Csabi sétált az erdőben, amikor meglátta egy fatönkön ülve Tollnok Dezső költőt, a tintagombát. Tollnok Dezső épp nagyon gondterhelten könyökölt egy papír fölött.
– Mit írsz? – kérdezte kíváncsian Csiperke Csabi.
– Egy nagyon szomorú verset!
– Felolvasod nekem?
– Nem. Na jó… – és mélabús hangon szavalni kezdett a költő:
„Nagy a gomba gondja, hogyha,
Nincsen meg a kabátgombja.
Mitől lett a gomba lomha?
Elgurult a gombagombja.
Őt e bomba
vitte romba.
Mérge: gomba.
Gondja: gombja.”
– De hiszen itt van a földön! – kiáltott fel az örömtől boldogan Csabi, amint meglátta a gombot.
– Jaj, ne találd még meg kérlek! Addig van ihletem, míg nincs meg a gomb. Be kell fejeznem a verset. – válaszolta Tollnok Dezső.
