Fény ég a repdeső unalomban,
Lépni kell, nem vagyok szurok,A jóság is olyan, mint a bűn volt,Lázad, lemondó, undok.*Csak futva is állhatok örökké,Nem sért az idő, csak a testLett beteg belülről, hogy szökővéVált az öröm, elveszett.*Kong az éhség a igéző láng felé,Szárnyas és megmondja ki vagy.Te nem tudtad így. Kényszerít elmédÉpnek látni mi kihagy.*
Inkább égni
2017.02.23. 01:17 csorbacsillag
Szólj hozzá!
Címkék: vers öröm fény tűz madár unalom égni
A varrónők nem mindig halnak korán
2017.02.22. 10:22 csorbacsillag
A varrógépezet szívemben dorombol,
De én még régi nő vagyok,
Megfogom a tűt saját kezemmel,
Mi lassan áthatol.
Beteges fantáziád kötötte meg az irányt,
Múzsa vagy, az örök szenvedő,
Alávetettemként megszabom, hogy kívánj,
Szúrva vagy csak előkelő.
Varrónő leszek bosszúból miattad,
Nem vagyok gazdag és neves,
Engem már szeretve túl sokan szívattak,
Cérnából most összeáll a rend.
Ígérem jó és irtó lesz világom,
Ne kérdezd milyen hit szerint,
Lényeg az, hogy Istent epedve imádom,
Hogy ordítasz megint.
Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól,
Könnyelműség nem tesz ki könnyeket,
Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol.
Megszokás teremtett mennyeket.
Szólj hozzá!
Címkék: pusztulás szerelem vér rend szenvedély pusztítás bosszú varrás világfájdalom bánt Vers
