A spontanelitás nem más, mint az itt és most érzése. Az hogy semmit se gondolsz el előre, de mégis azt mondod, amit kell. Példáúl spontán el kezdek beszélni a laptopomról. Hiszen most pont a laptopom van előttem. Elmondom, hogy milyen szar, hogy nem olvassa a CDt és amúgy is lassú, és néha magától leáll, ja meg nem is beszélve az aksijáról, hogy kábé tíz percig bírja ki töltés nélkül. Hát igen, de mégis csak az enyém...:)
Szóval aki tud spontán írni, annak jó. Aki tud improvizálni annak is jó. Mert ugye a kettő, szinte teljesen ugyanaz. Improvizálni meg azért jó, mert nagyon sokszor szükségünk van rá, példáúl, mikor jegy nélkül felszállunk a 4-6osra, és véletlenül az ellenör is ott akad. Hát igen, csak gondoltam mondok egy életszerü példát:) Ez igen csak életszerü. Én ilyenkor oda se nézek hanem lassú léptekkel az ajtó felé tendálok és mély lélegzeteket veszek, ez a legfontosabb, de azt hiszem ezt az érzést mások is tudják, a lényeg, hogy senkise feltételezze, hogy az ellenör elöl menekülsz, azért akarsz leszállni, mert természetesnek lenni jó. Sokan ott rontják el, hogy azonnal látszik rajtuk, hogy nincs jegyük. Ilyenkor pedig szerepet kell játszani, a tisztességes polgár szerepét. Nekem aztán senkise mondja, hogy nincs jegyem, nekem igenis van! Tehát át kell lényegülnünk, akár csak egy szinésznek, és arra kell koncentrálni, hogy hogyan viserkedünk akkor, ha van jegyünk.
Mostanában igen csak a spontanelitás világát éljük. Az a divat, hogy mindannyian "spontánok" legyünk. Magyarán lazák... Hány olyan emberrel lehet találkozni mostanában, aki úgymond "műlaza"? Én találkozom egy párral. Direkt összehányva veszi fel a ruháját, nem fésüli meg a haját, mert úgy jó. Persze ez nem mindig jó. Szerintem csak akkor legyünk lazák, ha ez szívből jön. Tehát mondjuk nem strsszelünk közben olyan dolgokon, hogy mit gondolnak rólunk ismerőseink, vagy hogy elég művészesen vagyunk-e felöltözve... Peig tulajdonképpen öltözködni jó. Ez is olyan dolog, ami csak ránk emberekre vonatkozik. A macskám példáúl csinos, de ő sosem öltözik át, csinosnak született.
A spontanelitás világát éljük. Ez a korstílus, ez az életérzés. Az itt és most! Gondoljunk csak arra, hogy mennyi kis üzenettel van teli az utca. Mindenféle matricák és reklámok vannak, és mind azt hirdetik, hogy most jól érezd magad. Az emberek maguk is aggatnak üzeneteket magunkra. Soha sem volt még olyan kor, amikor feliratokba öltözött emberkék szalatgáltak az utcán. Mindenki fontos akar lenni, és üzenni, ja meg természetesnek lenni. Túl sok jövőképük nincs. A művészet sem a jövőt jeleníti meg. Nem akar üzenni, csak azt akarja bemutatni, ami van. Példáúl a művészfilmekben, vagy a fényképszerü naturalista festményekben. A zene meg lehetőleg szórakoztató legyen, és tatralmazzon frappáns szövegeket, ami megint csak a pillanatot mutatja be. Erre rengeteg példát tudnék mondani, de most nem mondok. Mindenki keresse meg magának...