Az élet egy nagy kaland, nehogy komolyan vegyük....:)
Milyen jó erősnek lenni! Kalandra fel! Az életben talán egy dolog a legfontosabb, hogy legyőzzük saját gátlásainkat! Elgyőzzük saját konvencióinkat, legyőzzünk mindent, ami megszabadítana attól, hogy boldogok legyünk! Erősnek kell lenni, és rendet kell rakni! Rendet kell rakni a szobámban, a lelkünkben. Minden apró dolgot elutasítani, amitől kisszerűek leszünk, és amitől kisszerű lesz az életünk, és úgy érezzük hogy beszorultunk egy nyomasztó világba, akár legyen az álomvilág, vagy akár a valóság. Nem szabad! Ha álomvilágra van szükségünk, hát éljünk álomvilágban, ha attól leszünk boldogok. De ha a valóságra vágyunk, hát élvezzünk az élet minden kuszaságát.
El kell felejteni a múlt kis zavarait, kisszerűségét, közönyét és nyomasztásait. Én nem tartozok senkinek azzal, hogy rosszul érezzem magam. Ha megsértettek, hát legyen az ő bajuk. Ha becsaptak és becsapódtam hát az is az ő gondjuk maradjon. Nem akartam senkit se megbántani, mert csak nyíltszívű vagyok és ezért olyan érzékeny a fájdalomra. Olyankor ellágyul a szívem, és nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy hogyan szeretek, mert ha szeretek nagyon szeretek, ha meg harcolok akkor nagyon is harcolok! Erőt kértem, és kapok, nem tarthat rám senki igényt, nem igényelheti, hogy olyat mondjak amit nem akarok. Nem akarok gyenge lenni, mert van célom.
Miért félek én bármitől is? Mikor csak egy dologtól lehet félni, és az, hogy nem szeretem elég jól magam. Attól félhetnék, hogy nem vagyok eléggé bátor, de akkor csak bátornak kell lenni. Meg lazának és várni, mikor jön el a pillanat, hogy megtaláljuk a fontos dolgokat... de addig is kis lépesek a legfontosabbak!:)
