Az ember életébe előforul, hogy elérkezik az a pillanat, amikor bevásárlásra "kényszerül". A bevásárlás igen bonyolult feladat, ha azt nézzük, hogy szinte mindent meg szeretnénk venni, de pénzünk rá szinte egyátalán nincs. Erről elmélkedve a pultok között eszembe jutott, hogy miért csak akkor fényképezünk le valamit, ha az valami fontos dolognak tűnő valami. Miért nem lehet fényképezni például bevásárlás közben? Pedig milyen praktikus dolog. Az ember vásárlás közben fényképezik, így jól telik az idő, szórakoztató és kellemes!
És az ember mindazt lefény-képezheti, amit meg venne, de NEM fog meg- venni!
GYÜMÖLCSÖK
Na igen, a néni a "leveszöldség" mögül igen furcsán nézett rám, mikor üres kosárral, körbe-körbe mászkáltam a telefonomat nyomogatva...hehe.
Jújj, és árulnak barackot! Milyen gyönyörű! Milyen finom! (lenne) Mindjááárt beleharaaapnék! úúú, ÁÁÁ ezer forint kilóóójaaaa??? Na nem, persze, természetes, hogy nem veszek! Dehogy! Semmi esetre sem...
A szőlőről meg m
eggyőződésem, hogy csak azért rakják ki ezeket a méregdrága, nagyszemű, déli szőlőket, hogy a szegény és kissé már éhes bevásárlók arra menvén lecsípjenek róla egy szemet. Erre tökéletesen megfelel...!
JOGHURTOK
Persze nem csak joghurtok, vannak ott krémtúrók, gyümölcsrízsek, pudingok, stb. Na és persze ACTÍVIA! A bioeszenzisszel és a 15 napos teszttel! Már egy párszor volt szerencsém próbálni, hát nem most...:( Na persze nem 15 napig, annyi ritkán van az embernek! hahh..
TÚRÓ RUDI
Hosszabb eszmefuttatást lehetne mondani a Túró Rudi létének fontosságáról. Túró Rudi, vagyis Túró Rudolf sokunk életében nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Köszönjük Rudolf! Köszönjük neked, Rudi! A piros pöttyös az igazi! Te vagy az igazi! Szeretünk Rudi! Veled vagyunk! Pontossabban, bennünk vagy Rudi! Persze csak jobb esetben, most csak lefotózam (ahogy a sztárokat szokás)!
NO KOMMENT
Ezek a kis lila pultocskák számomra az örök vágyódás tárgyal, mindig ott vannak, és soha nem veszed megőket, csak örökké vágysz utánuk! Akár csak egy igazi és reménytelen szerelem!
Hát igen, csak hogy "női" témánál maradjunk...
TAMPON
Fehete-fehérre váltottam, hogy megőrízem a kép kissé szoció hangulatát. Kis szürke téglalap alakú dobozkák sorakozak a polcon... akár idei is tehetném ez a jelet :( Hát igen, világos kékben nem így mutatkoznának... :( Hát igen. Bár eme dolog azon dolgok közé tartozik, amit most szerencsére nem kell venni. De azért lefényképeztem...
Na és végezetül, hogy midenkifederüljön, legalábbis felébredjen...
KÁVÉ
"A mindennapi kávékat add meg nekünk ma!" Ez ama dolgok közé tartozik, amiből még vásárolta is. Nem csoda, hogy ilyen fáradt vagyok... Sokat nem segít, de a kedves tanúlni "vágyó" egyének lelkesen iszogatják, állítólag azért, hogy FELÉBREDJENEK! Valójában azért, hogy időt nyerjenek és ezzel magyarázzák maguknak, hogy miért nem tanulnak abban az időben...
Ha már itt tarunk ilyen is volt a boltban...:D És puszi, már megyek...HAZA!
"Hiába a hegyni anyag, a jó hallgató gyorsan halad!"
A puska írással! Azt kihagyták!
Egyedül lenni nem olyan jó dolog. Ilyenkor hajlamos vagyok elkeseredni és begubózni a sarokba, a kályha mellé, és mogyorót, meg almát majszolva, (nem álmát majszolva, az majd később jön), tűnődni. Ja meg az elmaradhatatlan tea is most "szortyog" a teafőzőben... A macskám meg szokás szerint meg van őrűlve, és fel-alá mászkálva "kiabál" hol az ajtó előtt, hol meg a szoba közepéről, csak sosem tudom mi baja, a játékot 2 perc alatt megunja a kaját meg csak kéri, de nem eszi meg. Biztos ő is magányos...
És igen, nagyon, nagyon várom azokat az estékek, amikor újra végig "randalírozhatom" budapest néhány utcáját énekelve és ugrálva többed magammal, természetesen drága barátnőimmel együtt...! Kit érdekel, hogy esik az eső, hogy fúj a szél, vagy esetleg minuszok röpködnek, csak legyen vééége a vizsgaidőszaaknak, meeert meg őőrűűlök! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem csak most fognak vezdődni a vizsgáim, és másfél hét alatt lesz hat tárgyból... biztos túlélem, de még a nővérem is egyedül hagyott. Elrepült. Zoró nyugovóra tért. Anyám vidékre költözött.
Tegnap ismét kiderült, hogy vannak olyan emberek akik nem tudják mi is van körülöttük. Jó tudom, vannak ilyen emberek, bár az teljesen más ha valaki mondjuk egy művészi álomvilágba burkolózva, senkit se zavarva, senkit se vesz észre, és senkise veszi őt észre, és tudja hogy ő képtelenek. De akik képtelenek észrevenni a körülöttük lévő világot, és arra is képtelenek, hogy ne legyenek szemelőtt, azok kifejezetten iritálóak. Persze lehet őket tolerálni egy ideig, és megpróbálni segíteni rajta, csak hogy mindenkinek jó legyen, és elviselhető legyen az élet, mivel szemelőtt akar maradni. Aztán mikor kiderül, hogy a fejlődére is képtelen, és akkor kijelentjük, hogy elmefogyatékos. Türelmesebbek leszünk vele, de ha lehet inkább elkerüljük, legalábbis nem engednénk olyan dolgok közelébe, amiket általában "értelmes" emberek csinálnak...
"Úúú, képzeld! Múltkor Daninál voltam, mikor egyszercsak a semmiből előkerült Dani volt barátnője Gyöngyi! Csak úgy! Előugrott a bokorből és a falhoz vágta a méregdrága fényképezőgépét. Majd hajamnál fogva kiráncigált a kertbe, Danit meg ostorral püfölni kezdte! Mire Dani ahelyett hogy megvédte volna magát, felajánlotta, hogy miért nem csináljuk inkább hármasban! Ááá! Erre én is berágtam, így már ketten püföltük Danit! Erre ő mit csinál??? Képzeld, egyszerüen kirakott miket!!! Mire mi a kerítés mögül csúzlival kezdtük lövöldözni az ablabot. :D Ő meg elővette, szokás szerint, a kis válról indíthatós rakétáját, és célba vett minket, de szerencsére most is csak a szomszédház égett le. Haha! Nem talált el minket most se! Haha! De Gyöngyinek sírógörcse lett, ezért el kellett mennünk egy kocsmába, ja és közben rájöttünk mennyire hasonlóak vagyunk! Olyan hasonló gondoltaink vannak!!! Kábé hajnali három volt mikor elidultam hazafelé...! A gáz csak az, hogy másnap hatkor kellett volna kelnem. Ja meg 9kor fonetika zh-t 
írni...ááá!"
