Nem marad már semmi úgy,
Borzongat a régi új
Érzés amit tudtam is,
És nem is, és nem is...
*
Csodálkozom mindenen,
Megsirat egy idegen.
Pedig ez nem én vagyok,
Egy halott, két halott...
*
Elemzőként nem érzek,
Nagy Istentől remélek,
Nem aggódom semmiért,
Csak miért? Csak miért?
*
Jó néha a félelem,
Elbújni és végtelen
szeretetet találok,
Megállni, talán jobb...
*
Mindig lesz egy-két veszély,
Jobban él, ki nem beszél,
Legyen egy friss ős jelen,
Ismerem, ismerem.
