*$Amikor először beültem mellé a kocsi, már abban a minőségemben, hogy a nője vagyok, ártatlan tekintettel rám pillantott.
-Ugye téged is csak a pénz érdekel? - kérdezte szégyenlősen. Mit volt mit tenni visszakacsintottam az övéjénél csak színében különböző szemeimmel. Nem csak a szemünk, egész testünk, paramétereink, (néha paráink), és formánk is hasonlított, mintha csak testvérek lettünk volna. - Mint engem. - folytatta, és lesütötte a szemét szemérmesen. Abban a pillanatban a szexet nem tartottam különálló fogalomnak a pénznél. Ő szívesen fel is cserélte a kettőt. Látszólag attól élvezett el, hogy látja, hogy hogy költöm el gondolkozás nélkül a pénzét.
Kapcsolatunk végén, öt hónap múlva ezt mondta nekem: - Engem csak a tested érdekel. - Nyugodtan kacsintottam vissza.
-Engem is. - feleltem, mert semmi más nem kötött már hozzá, csak a testiség. Azóta se kívántam senkit úgy rajta kívül. Ekkorra pénzköltésből már valódi költészet lett.
Kapcsolatunk közepe táján ököllel vertem a bejárati ajtaját hajnali fél 6-kor sírógörcs közben, épp úgy mint két évesen az üvegajtót, mikor szüleim bezártak a szobámba. Azóta nem bízom meg bennük. Benne se bíztam. Hiába szeretet, mégis gyűlölt és rettegett tőlem, akár a szüleim, kiszámíthatatlan épp melyik verzióban futtatják lelki programjukat.
A baj, hogy senki szeretetében sem bízom. Attól tartok, hogy egyszer hátamba vágja a kést, mikor nem számítok rá.
Konkrétan megőrültem tőle. Ha nem lettek volna világmegváltó terveim, és nem lettem volna benne biztos, hogy nem ő az igazi, szívesen lettem volna a drogos kurvája, és lelkes családanya, aki csak a szeretettel törődik. Avagy sosem takarít, sosem aggódik, ebédet meg végképp nem főz. A gyerekek csak azért kellenek, hogy legyenek játszópartnereim örök gyerekként. Neki meg azért, hogy szaporítsuk a tiszta magyar vérét. Bevallottam neki, hogy három nyolcad részben az ősei német származásúak voltak. Erre húzta a száját. Akkor azt mondtam neki viccből, hogy "ja és zsidó"! Ezen teljesen kibukott.
-És ezt csak most mondod? - kérdezte. Nem értette a poént.
-Na és mi lenne, ha zsidó lennék?
-Hát az nem lehet... - motyogott, mint egy meghibbant. Ezek után, már feleslegesnek tartottam a magyarázkodást, hogy "nem vagyok zsidó, nyugi!" Akkor már késő volt rájönni, hogy egy kibaszott náci. Olyan szinten tudott hazudni, hogy elhittem. Liberálisnak mondta magát és drogozott, de belül kínozta a bűntudat. Ezért először nem volt képes megdugni. A hazugságai miatt egy idő után kénytelen voltam megverni. Attól kezdve volt szex. Ököllel már nem az ajtót, hanem a hátát vertem. Olyan kis geci volt mindenkivel, hogy élveztem, hogy megérdemli. Meg ő is ezt akarta.
Azt hittem meg tudom neki tanítani a szeretet. De elmenekültem. Mielőtt végképp eszemet vesztem.
