Furcsa dolog mikor rengeteg mindent lehetne csinálni, mégis úgy érzem, hogy semmi nincs körülöttem. Valahogy megint eluralkodott az unalom. Ez mindig beüt néha. Beszélhetnék a káoszról meg a hullámokról, de semmi kedvem.
Ráadásúl az én káosz-elméletemet mindenki félreértené. Mert alapjában rossznak itélik meg ezt a szót. Anarchia. Én amúgy nem szeretem az anarchiát, és az én káoszom teljesen más, nem olyan és mellesleg az én káoszom jó. Ki is találtam a szisztematikus káosz fogalmat, ami már a nevében ellentmondás!(haha) A szisztematikus káosz tehát az, amikor direkt látszólag teljesen logikátlan dolgoknak élünk, de utána mindebben, (vagy más akár előtte is) megtaláljuk benne a rendszer. A káosz rendszerét, és még nagyon fontos, hogy mindezt szívvel csinájuk. Fel kell burítani a konveciókat, és mindezzel megmenteni a konvenciók rabságában élő egyéneket. Igen meg kell menteni őket. Ez élethivatás!:D Meg kell őket botránkoztatni, kizökkenteni, meghökkenteni! Igen, példáúl szeressük a Hello Kittyt, ha már mindenki fanyalog rá. Amikor mindenki szereti, akkor meg csináljunk Goodbye Kittys képeket! (haha) Szándékosan nem írok ennél mélyebbre nyúló példát, ezt is csak hülyeségből írtam. Na mindegy. Ilyen mikor semmi kedvem sincs írni. Ez a jó!
Amúgy ma megint sikerült az őrült művésznő benyomását keltenem szerinte. Ugyanis a fuvolaegyüttem ma játszotta el először a darabomat. Kissé komás voltam. Meg közöltem, hogy egy hónap múlva, egy még meg nem írt darabbal együtt elő is lehet adni. Kicsit furcsán néztek rám, de úgy tünt talán hittek nekem. Nem tudom. Amúgy a darab majdnem kész van... én meg "ki-kész". Meg őrült. De kedves őrűlt legalább!
U.I.: A kép a "Gyermek a kiságyban" névre hallgat! Nem kell kinevetni!:) hahahahaha! Remélem mindenki látja a képen Zümőkét!!! Csak úgy mert ez jó! Meg mert óóóólyan jellllemzőő!
