*****

Reggel felébredsz, nem érzel semmit,
Mozdulni próbálsz, de még az éjjel
Filmje pereg szemedben, és mennyit
Adnál, azért hogy ne álmodj ébren. 

Rád jön az éhség, s rájössz ez mégse
Az az érzés, hogy talán más is kell?
Megszédülsz, és rossz szagokat érzel,
Ez nagyon nem jó, ez a hányinger.

Kifacsarod magad, le kéne menni
Elfáradsz már a gondolattól is.
Takaró alól lábad kivenni,
Azt hiszed lent vagy, és már alszol is.

Nehéz a létnek ezen percei,
Miért is iszol, ha úgysem bírod?
Elkésel megint, s ez nem egyszeri
Alkalom, mondjuk, ez már jól tudod.

Ha egyszer lejutsz, akkor sem sietsz,
Mert ilyet álmosan se tudsz soha.
Nem a hányinger, már a lét ijeszt,
Hogy megint menned kell valahova.

*****

"Minden relatív"

Milyen színű a szemem?

Előre szólok aki unatkozik már most kapcsoljon másik adóra, amúgy remélem mindenki érezni fogja ennek a dolognaka rendkívüli fontosságát! Eszméletlen fontosságát! Ez egy életre szóló dilemma mindenbizonnyal. Szóval milyen színű is?

Barna. Ez idáig rendben is volna. Teljesen ki voltam ezzel az állásponttal békűlve, mindaddig míg...

A kis biológus jelölt lánynak volt szerencséje genetikát tanulni. Na igen. Persze most ez rendkívűl unalmas téma lenne, ha részletezném a dolog "tudományos" oldalát, na de ha már itt vagyunk... A sötét a domináns. (???) Jójó, szóval két sötét szemű szülőnek születhet világosabb szemű gyermeke, de fordítva nem. Persze,ez így teljesen "világos"! Őőő, pontosabban én ezzel teljesen egyetértek, csaaak az igaz, hogy teljesen világosabb szemű szülőkkel rendelkezem. Anyám kék, apám zőőőld! Na jó, biztos vannak kivételek!

Ugyanis már csecsemőkorom óta megszoktam, hogy kivételek mindig vannak! Kezdve a "minden" gyermek fejjel előre felé születik "törvényszerüséggel". Aztán meg a mindeki olvani tud jobban, mint írni. Meg a festéshez sok türelemm kell... Na mindegy, én mindig mindent fordítva csináltam általában, mint a többiek. Vagyis a kivétel mindig én vagyok... pechemre, még a szabályt is erősítem:(

Na de a szemem is?! Biztos MUTÁNS vagyok! hihi! Vagy legalábbis ÁLZÖLD szemű! (ami valójában barna) Ez a kifejezés szerintem elég jó. Álzöld. (kömüm) Na de valójában mióta ezt sikeresen megállapítottam, azóta zöldnek is látom?! (kkkhhöhüm) Hát igen. Opitikai csalódás...

******

Elment a kásába. Almát szedett a bokorról. Megnézte a láthatatlan. Kinyitotta a harmatkövek lakatjait. Elhurcolta az lélekcsücskét. Megcirógatta az izzóvaságyút. Megnézte a véraláfutás célfotóit. Megkezdte tanulmányait a bélbolypaplanban. Elmélázott rémálmában. Kiszedte a szívverését. Megvígasztalta a Sirokkót...

Majd...

Normális akart lenni. És normálatlanságával tűnt ki. Kitűnni akart. De mindig azt mondták neki, hogy azért nem tűnik ki, mert még nem fejlődött addig a szintig, hogy kitűnjön, mert mások ezeket a dolgokat "rendesen" csinálják! Tehát megpróbált mindet úgy csinálni ahogy a "mások". Aztán azt mondták, "De jó, hogy te nem úgy csinálod mint mások!" Majd megőrűlt... Normálisan őrűlt meg.

Sajnos. Sajnos kitenyésztette a szabályerősítő kivételes géncsillapító idegszérumot nemtanulmányai közepette gondatlanságból értelmesen.

*******

Na egye, fene.

Megállapítottam

Ha esik a hó nem fázom! Felöltözve pláne nem!

Na de, nem szívmelengető látvány?

Az ablakomból mindenképp az!:)

"...meg a fától az erdőt!"

El nem tévedtem, csak hazatévedni felejtettem el, de mára már az is sikerült.

Pedig maradhattam volna a középkorban. Csatamezőkre járhatam volna, és hamubasült pogácsákat vihettem volna a kosárkámba, hogy meg ne éhezzen a végvári vitéz uram. Majd kis apródakat szültem volna neki... hmmm. Lovagolni már tudok! Lovon... 

Pajkos nagyon édes volt. Mindig másfelé akart menni mint én. Na meg jobban félt a disznótól, mint a kutyáktól. Ja és akkor vágtázik, mikor kedve szottyan... (mondjuk hazafelémenet lejtőn lefejé... nagyon izgi!)