NYILADOZÓ
Nyílj ki, nyílj ki kis virág,
Ezt várják te tőled,
Lelked léha könnyön át,
Szebb világra nézhet.
Lelked léphet lángon át,
Tűzre csapva ékét,
Bimbó gyermek homlokát,
Eladva földi névért.
Várjál, várjál kis virág,
Hajnal hűs szelére,
Megkaphatod harmatát,
Szeretetedért te.
Akkor legyél nagy leány,
Látva magad szépnek,
Réten lesz a Nagy Világ,
S lesznek akik néznek.
Nyílj, ki nyílj ki kis virág,
Úgy nyílj, mint ki kérdi,
Ki hajnal szelére vár,
Mért kell néki félni?
(2004)
Az idő elképesztő gyorsasággal telik. Akár csak a gondolatok. A vágyak és az elképzelések tömérdek mennyiségben vesz körül, de a tettek mindig el-el maradoznak. Az idő ami a gondolatra fordítódik elvész, legalábbis úgy tűnik, vagy még sem? Meg tudom őrízni a gondolatokat? Hasznosak a gondolatok? Később kamatoztatni tudom a már előre elképzelt ötleteimet? Nem tudom, de remény hal meg utoljára. (Vagy ahogy a biológusok mondják, a lepényhal meg utoljára.) Igyekszem nem elfeljteni a gondolatokat, igyekszem nem elfelejteni a vágyakat, és igyekszem alkotni. De mikor alkossak? Akkor mikor vizsgákra kellene készűlnöm? Nem akkor nem. Ó még véletlenül sem, eszembe se jusson ilyesmi! De vajon ha nem alkotom meg most később meg fogom tudni csinálni? Vagy az az idő úgyis arra menne el, hogy elmélyedek a gondolataimban, tehááát úúúgysem a vizsgákra készülnék! És így már teljesen mindegy, nem? Hát ja, a vizsgák arra jók, hogy az embernek eszébe jusson, hogy mennyi minden más dolgot csinálhatna vizsgára készülés helyett! Mert persze akkor nem jut eszébe mást csinálni, amikor ideje is lenne rá! Akkor ugye pihenni akar! Akkor ugye, bulizni, utazni, beszélgetni, pasizni, vásárolni és mi egy mást akarna... és persze meg is teszi! Mert hát miért ne tenné? Az életben szórakozni is kell nem, de? Ó persze. Na meg aztán kapkodni...
Mély átéléssel szemlélem ezt a képet. Akkor még volt csokim. Bár lenne még... De ma se csokim, se egyéb étvágyam.
Akkor még kívántam a töltött káposztát, és émelyített a csoki. Ma a töltött káposzta heteket tud állni a hűtőszekrényben, csoki meg már nincs.
Még jó, hogy nincs, mert megenném. Vagy azért nincs mert már megettem? Valószínű. Jó lenne már nem kivánni, ha enni úgysem ehetem. De ez is csak egy...
