Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Nincsen mit mondanom...

2018.09.02. 14:36 csorbacsillag

img_4738.JPG

***

Nincsen mit mondanom,
Bolodít megérzés,
Azt hittem tudhatom,
Kölcsönös a féltés.

Gúnyt űztek belőlem
Föld, s égi hatalmak,
Azt hittem teremtek,
De nincs mit akarjak.

Végtelen időkre
Messzire elmegyek,
Nem várnak ott se már
Hűlt helyen elveszek.

Árvának szültetve
Nem voltak társaim,
Küldetést mímelve
Találtam harcaim.

Nincs jobb, mint szolgálni,
Parancsot keresve,
Szenvedély próbálin
Örömbe beesve.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers utazás bánat szomorú idő szomorúság egyedül

Veled

2018.08.30. 22:35 csorbacsillag

 

Tudod, mikor meglátlak,
Veled fél leszek,
Magamban meg megszállnak,
A kettős érzetek.

Személyiségem most már,
Veled ötvözött,
Neked pedig nincs ruhád,
Enyémbe költözött.

Hova is mehetnénk így?
Kuckón áthatok,
Nem cserélek, bontok színt,
Bimbó már nem vagyok…!

img_4598.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem szenvedély pár kétség

süti beállítások módosítása