Szeptember közepe volt. Találkoztam két ismerősömmel, két fiúval. Nagyon jó estét töltöttünk el mi hárman, aztán persze késő lett és egyiküknek el kellett mennie....jpg)
Ketten maradtunk. Esett az eső, sötét volt és fáztunk. Ő meg már nem volt józan, mondjuk én se, de akkor "Bé" olyan kedves és érzékeny tud lenni, mint amúgy soha. Máskor mindent megtett azért, hogy magabiztosnak tűnjön, és belső fájdalmait messze eldugja a mindenki előtt. Hát beszélgettünk. Azt mondta, hogy mindig is szeretett és soha nem akart engem bántani. Hittem neki, bár éreztem, hogy tőle mindez csak tiszavirág életű kijelentés... Mondtam, én is szeretem. Tudtuk, ez egyikünk számára sem jelent szerelmet, de boldog voltam a szokatlan gyengédségétől.
Átsétáltunk az alagúton, ami most jó menedék volt az eső elöl. Aztán megálltunk az alagút végén, és a csöpögő eső és a reflektorok függönyében átöleltük egymást. Olyan kellemes és olyan szép volt minden, mégis olyan sivár és reménytelen, és lélektelen. Ha megcsókolt volna én is viszont csókoltam volna, de mindketten tudtuk, hogy nincs rá nagy szükség. Arca érintése, a szemei és az illata viszont pont olyan volt, mint azé a fiúé akitől még aznap reggel búcsúztam el. Pont olyan volt mint ő...
De nem csak az ölelése, a lelke is pont olyan volt. Pont olyan sivár és szeretet nélüli. Pont olyan betegek ők. Pont úgy nem tanították meg őket szeretni, és én pont úgy ragaszkodtam hozzájuk. Azt hittem az én szeretetem, az én ölelésem majd mindent bepótol. De nem tudok rajtuk segíteni...
Annak a fiúnak ott az esőben mindent megbocsájtottam. Mindent amivel megsértett, sértegetett mások előtt, megalázott és fájdalmat okozott nekem. Igaz egyszer én is "lepondróztam" őt, mindezek után. Most már ilyet nem tennék, mivel tudom, neki a legnagyobb büntetése az, hogy nem tud magához senkit se közelengedni, ezért nem szabad őt bántani.
Nem szabad őket bántani, bár ők bántanak engem. Mégis miért ragaszkodom hozzájuk? Miért vonzódom hozzájuk? Olyan furcsa ez... Biztos, csak mert annak akarok szeretet és gyengédséget adni, akinek nincs...de és ők meg nem adnak nekem semmit. Nem tudnak. Kibeleznek csak... :( Viszont ha akarják, mindig meg fogom őket ölelni... Csak ölelni!
