Én egyszer már eltemettem a szerelmet, és most nem egy konkrét csalódásra, vagy halott kedvesre gondolok, hanem csak a gondolataim vélték azt, hogy a szerelem illuzórikus átmeneti önzés. Addigi szerelmeiben csak önzőségemet láttam viszont, és túlzott, és feleslegesnek gondolt vágyaim megvalósulásának lehetőségét láttam a másikban. Végső soron röhejesnek tartottam az elviselhetetlen vonzalom miatt, és azokat az embereket is kiröhögtem, akik felém éreztek így. De nem is a saját nyavalyáimról beszélnék, hanem arról, hogy értsük meg életünket, létezésünket isteni ajándékként kaptuk örökbe és egy olyan társasjátékban vagyunk itt, ahol mindent megkapunk, amire szükségünk van, de ne felejtsük el, hogy a jó játékhoz hitre és a szeretetre kell hagyatkoznunk. Amíg nem értjük meg, hogy szerelmesek először csak Istenbe lehetünk és csak ezután fizikai síkon, nem leszünk sikeresen azok, és az önzés-szerelemféltés hercehurcáinak már nincs sok értelme, kivéve annak, aki kifejezetten szenvedni szeret. Aki félt, az veszít, de legalábbis kimarad egy körből, mert nem volt elég hálás Istennek, de ha igazi szerelmet kérünk szerelemből, előbb-utóbb megkapjuk, amikor eljön az ideje. Meg kell ugyanis tanulnunk előtte pár leckét, hogy hogyan is kell tudni bánni ezzel a kinccsel, és porcelán csésze sem illik mindenkinek a kezébe. De, ezek idők is elmúlnak könnyedén, ha egységben érezzük magunkat a világgal, és a problémákat szépen megköszönjük. Miért csalódnánk, ha biztosak vagyunk abban, hogy jót kértünk? Miért kételkednénk a másik hűségében, ha mi magunk hűségesek vagyunk? Tükrök vagyunk, így önmagunkat is szeretnünk kell először, már a tükörben is, és magunknak kell hűséget fogadni, ha hűséges társra vágyunk, de ez nem feltétlenül kötelező dolog. A szerelmet ebben az elméleti, romantikus értelemben sem muszáj megélnünk, egy párkapcsolat nem nyújt egyértelműen örömöt. A boldogságot csak az isteni orgazmusra való készség adja meg annak, aki képes felszabadulni, játszani, ön átadni és egységben élni másokkal. Nagy valószínűséggel a szerelemmel együtt.
U.I: Amíg nem tanulunk meg együtt gondolkozni és érezni, a szerelem háborúkat szül. Ez esetben tartsátok magatoktól távol!
