Csorba Csillag

Mindig is szerettem ezt a képet...

Akkor is, most is...

Mit jelentett akkor? Jól éreztem magam. Jól éreztem magam? Biztos? Szerintem egyátalán nem. Vagy mégis igen? A tüntetéseket szereti az ember... mert kiváncsi. Főleg az emberekre kiváncsi. A másikra. És arra, hogy mit reagálnak a másikra. Káosz!

És most? Most jó. Jó visszatekinteni. Tudni, hogy jó, és tudni, hogy most még jobb. Már nincsenek tüntetések, nem azért jobb most, nem is azért mert történt is bármi. Nem történt. Nem történt semmi nagy dolog. Tulajdonképpen semmi. De emberek most is vannak. Ugyanazok, és még mindig ugyanolyanok is. Ez nem mindig jó, de az érzés, hogy ezt már jobban tudom szabaddá tesz... Az érzés, tudni, hogy bármi lehet jó. A legszerencsétlenebbet legjobb szeretni. Lehet hogy ez önzés? Ki tudja.

"Ha veled vagyok, akkor már én sem vagyok annyira szerencsétlen!" - mondta ő.

Szerencsétlenek vagyunk? Lehet. Bizonyára. Minden bizonnyal! SŐT! Egyre inkább...Elkurtuk! Pontosabban: "Elkúrtad Böszme!" Hát el! Ennyire!:)

Minden Auguszttal kezdődött. Ázott, lesoványodott kiscicaként érkezett hozzánk, és mi azonnal befogattuk, mert nem lehetett nem szeretni. Aztán hamarosan ő lett a legszebb és legokosabb macska a világon...

Aztán eltelt pár év, és ott volt Morcella, aki öt hónaposan is két hónapos cica benyomását keltette ő is azzonnal hozzá nőtt a szivemhez, csak sajnos 3 hónap múlva megölte egy kutya. A veszteséget csak akkor hevertem ki, mikor hazahoztam, az akkor még igen kicsi Zorókámat. Miatta aztán kihalt a fél macska állomány. A drága Augusztom és az eredetileg kóbor, terhesen befogadott Masztka két kölyke is egy Zoró által terjesztett betegségben halt meg. Meg talán Maszatka is ezért. De Zoró él és virul azóta is. Aztán az Auguszt cicánk hiányát azonnal bepótolta a frissen utcára dobott kövér herélt kandúr Góliát cicánk. Maszatka helyére Hópihe. Majd Hópihe is meghalt... Az ő halálát is olyan nehezen fogattam el mert úgy éreztem soha nem lesz többé fehér és olyan kedves cicám, mint ő, de tudtam, hogy el kell fogadnom, és ím nem volt hiába való, mert jött Frenky, aki nem csak fehér és kedves, de még kék szemű is, meg vörös jegyes halványan...

De miért meséltem el ez??? Nem tudom. Sok a kóbór macska...