Mindig is szerettem ezt a képet...
Akkor is, most is....jpg)
Mit jelentett akkor? Jól éreztem magam. Jól éreztem magam? Biztos? Szerintem egyátalán nem. Vagy mégis igen? A tüntetéseket szereti az ember... mert kiváncsi. Főleg az emberekre kiváncsi. A másikra. És arra, hogy mit reagálnak a másikra. Káosz!
És most? Most jó. Jó visszatekinteni. Tudni, hogy jó, és tudni, hogy most még jobb. Már nincsenek tüntetések, nem azért jobb most, nem is azért mert történt is bármi. Nem történt. Nem történt semmi nagy dolog. Tulajdonképpen semmi. De emberek most is vannak. Ugyanazok, és még mindig ugyanolyanok is. Ez nem mindig jó, de az érzés, hogy ezt már jobban tudom szabaddá tesz... Az érzés, tudni, hogy bármi lehet jó. A legszerencsétlenebbet legjobb szeretni. Lehet hogy ez önzés? Ki tudja.
"Ha veled vagyok, akkor már én sem vagyok annyira szerencsétlen!" - mondta ő.
Szerencsétlenek vagyunk? Lehet. Bizonyára. Minden bizonnyal! SŐT! Egyre inkább...Elkurtuk! Pontosabban: "Elkúrtad Böszme!" Hát el! Ennyire!:) 
